|
Témaindító hozzászólás
|
2017.07.16. 20:06 - |
 |
[23-4] [3-1]
Örültem, hogy hagyta, hogy használjam a fürdőjét. Amint elmagyarázta, hogy merre találom még mindig fáradtan elkezdtem keresni a fürdőt. Hamar ráakadtam segítség nélkül is, így nem volt gond. Amint becsuktam az ajtót, a csapnak támaszkodtam és az arcképemet bámultam egyfolytában. Arcom kipirult, néhány hajtincsem a szemembe lógott, amit fülem mögé tűrtem.
- Mégis mi a fenét csináltam? – kérdeztem a saját tükörképemtől, de az természetesen nem válaszolt. Ruháimat a bent lévő radiátorra tettem, majd beléptem a zuhanykabinba, megengedtem a vizet és bár sejtettem, hogy nem találok semmi olyat, ami nőknek megfelelt volna, nem bántam. Az itteni dolgokat használtam, hogy le tudjam mosakodni és végre tisztának éreztem magamat. Nem voltam prűd, de azért saját magamon is meglepődtem, hogy ilyen könnyen elcsábultam.
Utólag se fogom megbánni, de nem tudom, hogy mennyire fogok tudni ellenállni annak, hogy csak kollégák vagyunk. Mindegy, meg kell próbálni, hiszen én azért jöttem a szigetre, hogy dolgozzak. A pasizás nem fér bele a keretbe. Főleg nem egy olyan pasi, aki az égvilágon semmit se akar tőlem, csak egy numerát, amit megadtam neki. Mindegy…
Hidegzuhany után egy törülközőt vettem elő, majd hamar szárazra töröltem magamat. Felvettem ruháimat, igazítottam hajamon egy kicsit, de siettem. Extra gyorsan elhagytam a fürdőt, hogy aztán hazamehessek a sok papírmunkához. Ránéztem a telefonra és már elég későre járt. Eléggé… hát… elfoglalt voltam, így nem figyeltem az időre. Sebtében visszasiettem Noahhoz, aki láthatóan elpakolta a romokat, amiket hagytunk.
- Uh, erről kissé valóban megfeledkeztünk… - jutott eszemben, hogy segíthettem is volna neki akár, de már mindegy. – Akkor én megyek is – mosolyodtam el halványan.
Gondolom kikísért az ajtóig, majd ott elköszöntünk egymástól, én intettem neki még párat, majd azonnal elkezdett csörögni a telefon és kezdetét vette egy hosszú beszélgetés a főnökünkkel. Vagyis az egyikkel, aki nem díjazta ezt a viselkedést. Viszont a többinek nem volt vele gondja, így csak saját belátása szerint mosta ki az agyamat, hogy nem ez lett volna a dolgom, hogy megkeféltetem magamat az egyik kollégával, és hogy legközelebb a másikkal is próbálkozhatnék… Remek!
Amint hazaértem már tudtam, hogy lesz elég bajom annál is, mint álmodozni arról, hogy újra megtörténik ez az alkalom. Nem bántam volna, de tartanom kellett magamat ahhoz, hogy kollégák vagyunk. Csak kollégák…
[NOAH ÉS MORGANA OFF] |
Nos, csak sikerült Morganának az aktus során is csúcsra jutnia. Hagytam picit, hogy vállamon pihenjen. Megértem, hogy kimerült, hisz mégis csak most esett túl második orgazmusán. Én addig is élveztem barlangjának ölelését.
Kihúzódva belőle a gumitól végre megszabadultam. Nyújtózkodtam egyet majd megigazítottam magamon a ruhákat.
- Talán - ingattam a fejemet, ahogy lereagálta a főzéssel kapcsolatos kérdésem.
A csaphoz lépdeltem és megmosta a kezemet majd az arcomat is. Ekkor a lány kéréssel hozakodott elő, amin elmosolyodtam.
- Persze, nyugodtan menj csak! - replikáztam kedvesen. - A hálom mellett van a fürdő. Szóval a nappalin meg a szobámon átmész és már a fürdőben is vagy - magyaráztam.
Ha netalántán nem értette, akkor előre lendültem és úgy mutattam meg neki a helyiséget. Amíg a lány fürdött én levágtam magam a kanapéra és várakoztam. Kijózanulva kiégtem magamon, hogy mennyire gerincre vágtam a kolléganőm. Reménykedtem abban, hogy nem haluzott bele semmiféle szerelmet meg azt, hogy talán nála fogok kikötni és egyszer csak Mrs.Quinault lesz.
Ezeket félretéve a főnök - haha - büszke lehet ránk. Úgyis pattogott, hogy szex, szenvedély és ilyen faszságok kellennek. Igazából szerintem rövidebben is megfogalmazhatta volna a mondandóját: ingyen poreszt a népnek!
Igaz, én visszakoztam fejben a dologtól, de ha ilyen csodás szituációba kerültem egyszerűen nem tudtam nemet mondani a lehetőségnek. Bár belőlem túl sok minden nem látszott, inkább Morgana volt az, akit megszabadítottam ruháitól. Váó, ez kajak lassan poresz fellingű.
Miután agyilag és testileg egyaránt összekapartam magam a konyhába battyogtam vissza és elrakosgattam a cuccokat az asztalról. A félig-meddig bepanírozott húst visszaraktam a fagyra, a megpucolt krumplikat úgy, ahogy a tálban volt. Belegondolva nagy mák, hogy nem sütés közben jött ránk a hoppáré, mert a mi tüzes együttlétünk mellett a lakásom is lángba borult volna. Mehettem volna én is a túlélők közé. Aucs... |
(+18)
A lassú, de mégis intenzív tempót hamarosan felváltotta a gyorsabb tempó, így a csókjaink közé olykor-olykor társult egy-egy nagyobb nyögés is, de nem foglalkoztatott, hogy szinte tőlünk zengett a konyha. Éreztem, ahogy egyik kezével közénk férkőzik, és ha az nem lett volna elég, ahogy mozgott bennem, még a csiklómat is izgatta, amitől úgy éreztem, hogy totál kész vagyok. Így is volt.
Elvesztem egy pillanatra, mikor egy utolsót lökött és az orgazmus most még erősebben száguldott át rajtam.
Hátam ívben megfeszült, mellkasának feszültem egy pillanatra, miközben ő nyakamat csókolta. Eszméletlen volt. Bevallom, hogy meg tudnám szokni ezt minden nap, vagy legalább hetente egyszer, de tudom, hogy ez egy kivételes alkalom. Megismételhetetlen.
Kipirult és kissé izzadt voltam, ami nem csoda, hisz amúgy is ezer fok volt odakint, de mi még felhevítettük a dolgot, aminek most kivételesen örültem.
Még egy kicsit vállának dőlve pihentem és éreztem a kellemes feszítő érzést, miközben néha alul még megrándultam az orgazmus hatására. Halkan szuszogtam, amikor rám nézett és elhajtott néhány nedves tincset arcomból.
- Valóban az volt… Csodás volt - sóhajtottam, amit kihúzódott belőlem, majd rájöttem, hogy rohadtul nincs rajtam ruha és eddig Noah háta volt az, ami kitakart, de már semmi. OMG! Remélem, hogy a műsor használja a cenzúrát, mert ha nem, akkor meghalok. Igen, csak nekem jut eszembe ilyenen agyalni, mikor egy eszméletlen helyes pasi tett a magáévá a konyhapulton.
Nagy nehezen leszálltam a pultról, de alig bírtam megállni a lábaimon. Kimerültem, rohadtul elfáradtam és nem éreztem a lábaimban a csontjaimat.
- Hát… kifárasztottál, szóval… - pillantottam rá, majd ruháimat szedegettem össze. – Talán máskor – rántottam meg a vállamat, majd egy gyors kérdés futott át az agyamon.
- Noah… - akadtam meg. – Esetleg használhatnám a fürdődet? – érdeklődtem a kezemben tartott ruháimmal. |
(+18)
Jól csinálhattam valóban a pettinget, hiszen Morgana totál készen volt. Amikor picit elpirult majd mondta, hogy minden okés nem kérdéses, hogy végre elkezdtem benne mozogni.
Kellemes remegés futott át a gerincem mentén, ahogy simogatta hátamat és átkarolta a nyakamat. Nemsokára derekam köré fonta lábait, ami által még mélyebben tudtam ki és behatolni. Felnyögtem ennek hatására, de egyelőre maradtam a lassú behatolásánál.
Általában az aktus alatt csókolóztunk vagy én gyengéden szívogattam a nyakát. Amikor már éreztem, hogy utolér a vég a ritmusomon gyorsítottam. Hevesen mozogtam benne, de ettől függetlenül nem keféltem. Az alaposságról voltam híres és ez most sem volt másképp.
Mivel annyi lélekjelenlétem volt még az állatias ösztönökön kívül, így magunk közé férkőztem kezemmel és csiklójára helyeztem ujjamat. Elkezdtem masszírozni gyönyörének a pontját, hogy összejöhessen neki a második megérdemelt orgazmus is.
A konyha minden egyes centijét a mi nyögéseink töltötték ki. Hamarosan elélveztem és remélhetőleg a lány szintúgy. Megkönnyebbült, hosszas nyögéssel zárult a részemről ez az aktus. Egész testemben remegtem és olykor görcsbe rándult picit az izmaim.
- Eszméletlen volt! - hajtottam el pár fürtöt arcából.
Eleve meleg volt és szexeltünk is nem csoda, hogy leizzadtunk valamennyire. Ettől jobb testmozgás úgy vélem nincs!
Visszatérve a szexre: ideig-óráig élveztem farkammal hüvelyének rángását. Ehhez az érzéshez napi szinten hozzá tudnék szokni. A szexnél jobb dolog nincs a világon!
Sajnos idővel ki kellett húzodnom belőle, hisz a gumi nem bírja sokáig. Ezért is utáltam egy részről a kotont. Eleve nem érzem totálba a barlangját, másrészt nem tudom kiélvezni normálisan ezeket a csodás utóhatásokat.
- Nekem már nincs kedvem főzni! - nevettem fel. - Te, hogy vagy ezzel? - villantottam féloldalas mosolyt. |
(+18)
Testem rohadjon meg, de nagyon is élvezte minden egyes érintését, ahogy ujjaival alul kényeztetett. Ennek meg is lett a következménye. Átéltem másfél év után egy valódi orgazmust, amit egy valódi férfi okozott nekem. El is felejtettem, hogy milyen érzés ez, így most volt alkalmam teljesen kiélvezni az egészet. Ahogy Noah mondta, még nincs vége, amit tudtam is, hiszen neki is kijár ezek után az élvezetekből. Nem is álltam ellen, mikor levette nadrágomat és a fehér neműm alsó részét.
Az apró csók után néhány pillanatra találkozott tekintetünk. Az enyém se volt másmilyen, mint az övé. Elvesztettem a kontrolt, csak sodródtam az árral. Ködös tekintettel pásztáztam az övét, majd mikor elvigyorodott, megengedtem magamnak is egy mosolyt.
- Ez nem kérdés… - vettem egy nagy levegőt, mert azt éreztem, hogy a közelségétől nem kapok elég levegőt, annyira elvarázsolt a tekintete, az egész férfi lénye.
Csók közben éreztem, ahogy nadrágjával foglalkozik és bár nem láttam, de hallottam, ahogy az óvszeres tasak felnyílik. Legalábbis ez másnak a hangja nem lehetett. Szóval itt fogjuk csinálni? Nem túl… Extrém? Soha nem volt alkalmam még pulton csinálni, általában szeretem a nyugodt helyeket, és ha lehetett volna, akkor a hálóra vagy egy kanapéra szavazok, de úgy tűnik, hogy Noah túlságosan kész van már ahhoz, hogy elhagyjuk a pultot.
Éreztem, ahogy közelebb férkőzik hozzám, majd óvatosan belém hatol. A hangja vegyült az enyémmel, amikor felnyögtem az érzésre. Lehunytam a szemem, hogy kiélvezzem ezt a kellemes érzést, amit odabent éreztem újra. Kinyitva szemem, a tekintetünk találkozott.
- Ühüm… - nyögtem ki valami igenlő választ, de most képtelen voltam rendesen beszélni. Főleg miután mozogni kezdett. Bókjára nem is tudtam reagálni, nem igazán hallottam még bókot ilyen módon. Csak a szokásosokat: Jó a seggem, a mellem és hasonlókat, ami elvileg az önbizalmamat kellene, hogy javítsa. Valójában semmit se értek, de ez más volt… Bele is pirultam az egészbe.
Átkaroltam nyakát, majd hátát simogattam, de az ing istentelenül zavart. Végül néhány perc után dereka köré fontam mindkét lábamat, ami sokkal közelebb engedett hozzá.
Viszont ekkor tudatosult bennem, hogy bárhonnét, bármilyen szögből vehet minket a kamera. Megremegtem az érzésre, de aztán hamar kizártam az idegesítő és zavaró tényezőt. Noahra koncentrálta és arra, ahogy mozgott bennem. Nyögéseim egyértelműen elárulták neki, hogy mennyire jól is csinálja. |
(+18)
Hamarosan értelmet nyert az ügyködésem. Morgana átkarolta a nyakamat, ahogy sodródott az orgazmusa felé és akármennyire tagadná, hogy élvezi szinte teste árulja valódi érzéseit. A csúcs közeledtével picikét ficergett és ingemet egyaránt gyűrőgette, amit alap, hogy megértettem. Valóban igyekeztem felejthetetlenné tenni. Ez úgymond a névjegyem, viszont ugyebár emiatt jár azzal, hogy a nők belém szeretnek. Biológia meg minden vacak, de nem tudom elhinni, hogy érzelmileg egy aktus ilyen nagy hatással lehet rájul Nem hiszem, hogy a közeljövőben szexuálpszichológusnak fogok állni ezek alapján.
Amint csúcsra ért hagytam kicsit pihenni. Élvezettel fogadtam nyakcsókjait, amire testem reagált is nem mással, mint apró remegésekkel. Totál készen voltam, és szívesen betettem volna már neki.
A kis pihenőt követően leráncigáltam róla a nadrágot és a bugyiját. Túlságosan fel lettem spannolva és képtelenségnek gondoltam, hogy álló cövekkel még vezetgessem magunkat a hálóba. Amúgyis, a haló az nem unalmas? Dehogynem!
Gyengénden kihúztam ujjaimat belőle. Váltottam vele egy apró csókot és vágytól ködös tekintettel néztem rá.
- Remélem bírod még, mert csak most lendültem bele! - húztam féloldalas vigyorra arcomat.
Ismét egy csók következett majd saját nadrágomat gomboltam ki, és húztam le annak a zipzárját. Természetesen előtte a farzsebéből kihalásztam a gumit, amit farkamra is tettem. Ha már a felettesek gondoltak a túlélőkre a babybumm elkerülése érdekében, akkor úgy vélem nálam dettó ez a minimum. Nem mintha amúgy mellőzném az óvszert. A szigeten kívül se örülnék igazán a gyermekáldásnak. Rohadt fiatal vagyok én holmi kapcsolatokhoz és kölyökhöz... Ki szerettem volna még élvezni a szabadságot.
Ezen gondolatokra végül óvatosan betettem neki férfiasságom, miközben nyakába nyögtem bele.
- Jó így? - vettem fel vele a szemkontaktust és ha rábólintott, akkor csípőmet lassan mozgatni kezdtem. - Gyönyörű voltál az orgazmusodnál! - bókoltam neki kicsit, hogy ettől jobban elzaljon. Szintén szokásom ezek az apró bókok szex közben. Eleve a legtöbb partnerem önbizalomhiányos volt eddig. Szégyen a férfiakra és a társadalomra nézve... |
(+18)
Melleim kényeztetése után éreztem, hogy hasamon simít végig, majd rövidnadrágom szélét feszegeti, ami minden bizonnyal arra utalt, hogy oda is bebocsátást szeretne. Nem ellenkeztem, amikor kigombolta, majd lehúzta sliccemet, bár lehet, hogy keze egy kicsit szűkösen lesz odabent. Mégis csak egy hülye női nadrágról beszélünk.
Kezdtem rájönni arra, hogy alig tudtam viszonozni a csókjait, amit bár nagyon szerettem volna, de az állandó zihálás és az olykori nyögések tömkelege nem engedte, hogy levegőhöz jussak. Ezt ő is észrevette, hiszen miután keze utat talált az alsóneműmbe, hagyta, hogy szabadon lélegezzek és nyakamat vette birtokba. Éreztem, hogy minden mozdulatára egyre nedvesebb leszek odalent. Bár ki ne nedvesedne egy ilyen pasi láttán, aki ebben a pillanatban az orgazmusán ügyködik? Hülye lenne!
Halkan nyögtem kissé, mikor egyik ujját hátrább tolta és nedves hüvelyemben megéreztem a kellemes masszázst, amit odalent kaptam. Nyakába karoltam, alig bírtam a véremmel. Mióta nincs már senkin? Egy éve? Talán túlságosan kiéhezett voltam egy ilyen férfi figyelmére és odaadására. Nem hittem volna, hogy egy ilyen helyen kapom meg. Az élet kiszámíthatatlan, de bár csak ne egyéjszakás lenne.
Gondolatmenetemet egy második ujj terelte el, mire jólesően felnyögtem és nem érdekelt, hogy mennyire vagyok hangos. Istenien csinálta, annyi szent. Érződött, hogy hamarosan megkapom azt, amit minden nőnek át kellene élnie, hogy ha egy férfival van együtt. Gyorsabb volt a tempó, mire kicsit megfeszítettem magamat, majd vállának borulva nyögtem bele ingjének puha anyagába, amikor elértem a határaimat és az orgazmus átszáguldott a testemen.
Hasam folyamatosan mozgott, szíven kalapált, de miközben pihegtem és levegő után kapkodtam, nyakát csókoltam végig, majd hátára simítottam, majd néha meggyűrtem ingjének anyagát is. Azt nem lehet mondani, hogy ettől nem fáradtam ki, de még a java hátra volt, és ha ujjazásban ilyen jó, akkor milyen lehet, ha teljesen a magáévá tesz? Megborzongtam a gondolatra és libabőrös lette. |
(+18)
Amennyire visszakozott annyira vadult be és vált szenvedélyessé. Hallva, hogy beleegyezett a feltételeimbe csak belemosolyogtam a csókunkba. Azt kívánom és szeretném, ha ez így is maradna. Általában a nők a pettingnél és/vagy az aktusnál mindent mondanak. Nem láncolnak magukhoz és nem zúgnak belém, viszont a végére csak követelőznek és tárgyiasítanak, hogy már pedig én az övék vagyok. Könyörgöm, ha én többre tartom a nőket és nem nézem, tartom őket használati tárgynak, akkor ez fordítva miért nem lehetséges?
Amint a pultra helyeztem és kezeimmel kényesebb helyekre tévedtem hallhattam tőle néhány nyögést. Öröm volt hallgatni, ahogy megtört ostromom alatt. Imádtam a nők édes nyögéseit, sóhajtásait. Ez tökéletesen jelzi, hogy miként is végeztem a dolgom. Más hímtársammal ellentétben én nemcsak kefélni szerettem, hanem azt a nőcskét igencsak jól gerincre szerettem vágni, hogy azt az együttlétet megemlegesse, amíg él.
A csókunk és apró simogatásaim alatt egyszeriben azt vettem észre, hogy az ingemet jó, hogy nem széttépte. Hát, ezt a darabot nem fogom többször felvenni!
Felnyögtem egyből, amikor hajamba túrt és szenvedélyesen megcsókolt. Végre ő is kezdeményezte a csókcsatát. Mondhatni ez és előző produkciója imponált nekem.
Ekkor kezdtem el melleit kényeztetni, amire még több kellemes visszajelzés volt. Nem voltam rest ezek után és egyik kezemmel hasára vándoroltam majd nadrágjának a szélét feszegettem. Idővel ki is gomboltam és lehúztam a sliccét.
Amint szabad utat csináltam egyből beférkőztem alsóneműje alá. Gyengéden mozgattam először fel-le végül körkörösen ujjaimat a csiklóján. Ha netán ez idő során levegőhiány lépett fel, akkor hagytam szusszanni a lányt és ajkai helyett szokásosan nyakát vettem birtokba.
Miután úgy gondoltam, hogy kellően benedvesedett mutatóujjamat hátrébb toltam, hogy felmérjem a terepet barlangjánál. Elsőként csak ezt az ujjamat raktam be neki és hívogató mozdulatokkal stimuláltam hüvelyét. Rá kellett döbbennem, hogy rohadtul szűk, ami igencsak beindított. Kezdtem érezni rendesen, hogy a gatyámban a kicsi Noah szűkösen van és jobb szeretne lassan egy másik ehhez hasonló helyre beférkőzni, ami puha, nedves illetve jó meleg.
Végül társítottam mutatóujjamhoz a középsőujjamat. A hívógató mozdulatokat ezzel felváltotta a ki-behúzgálás. Figyeltem a lány reakcióit és nem siettem el. Azért az sem jó, ha idióta gyökér módjára durván, reszelve csinálom. Odaadással tettem, amit tettem. Lassú tempót diktáltam a legelején majd orgazmusának közeletével gyorsítottam ezen. Mindenképp szerettem volna a szex előtt egyszer a csúcsra vinni aztán meg kérdéses, hogy összejön-e neki még egy. |
(+18)
Kinevetett, ami nem is volt csoda, hiszen eléggé röhejes volt, ahogy szinte már a karjaiba omlottam, de mégis szentül mondogattam neki, hogy nekem ugyan nem tetszik és nem hazudtam neki. Hazudtam, de erre már ő is rájött. Sőt! Sokkal hamarabb a saját malmára hajtotta ezt a gyengeségemet, mint sejtettem.
Nem tudtam neki ellenállni, de lehet, hogy nem is akartam ebben a pillanatba. Az érintése olyan volt, mint egy rohadt áramütés. Kellemesen borzongatta a testemet és a csókja egyre szenvedélyesebb lett. Hagytam, hogy irányítsa testemet, hiszen én csak ajkának puhaságára tudtam gondolni ebben a pillanatban. Hallottam, hogy víz csobog mellettünk, de nem tudtam figyelni rá, mert percek múltával már a pulton voltam, így most én voltam magasabb nála.
Nyakába karoltam, először bátortalan voltam, de ahogy egyre jobban belemerültünk a dolgokba, már nem gondolkodtam semmin se, csak élveztem. A kötény anyaga megrecsegett, majd elszakadt, ahogy szinte lerántotta rólam. A pillanatnyi szünetben levegő után kapkodtam kissé, de aztán ismét nekem esett ajkával. Engedtem nyele kérésének és beengedtem ajkaim közé, hogy egy még szenvedélyesebb és vadabb táncot járjanak az enyémmel.
Hideg kezének érintésére felnyögtem kissé, majd megérezve, hogy levette rólam a melltartót, megremegtem. Akartam ezt a férfit, nagyon is és nem gondolkodtam. Elszállt az önkontrolom már ki tudja, hogy mikor.
Miközben ő simogatott és nem voltam rest szétkapni az ingjét, de túl türelmetlen voltam ahhoz, hogy a gombokkal szórakozzak. A kötény ugyan már lekerült róla, de az ing csak útban volt. Néhány gomb sajnálatos módon megadta magát és a földre potyogott, de nem izgatott. Végigsimítottam nyakán, vállán, majd hátán. A csók megszakításával hangos zihálásba kezdtem ő pedig beszélni kezdett. Egy pillanatra összerándult a szívem, hogy nem akar ennél többet, de számítanom kellett volna erre.
- Kollégák, semmi több… - nyögtem halkan, ahogy a nyakamat cirógatta a lehelete. Tudtam, hogy hamar megbánom majd ezt olyan szempontból, hogy biztosan többet akarok majd, de nem lehet. Remek! Viszont most nem törődtem azzal, hogy mi lesz ezután.
Nyögések közepette csókoltam vissza neki, ahogy mellemet kényeztette. Néha végigsimítottam tetovált karján, de az ing még nem került le róla. Pusztán csak hasát engedte mutatni. Közelebb vontam magamhoz gallérjának oldalánál fogva, majd hajába túrtam kissé vadabbul, mint ahogy azt terveztem. Ez a pasi tényleg megőrjít. |
A visszaszájalására elnevettem magam. Nem mintha a víz nem látszódótt volna meg a kötényemen. Amikor felé kerekedtem és kérdőre vontam egyből mentegetőzni kezdett. Várható volt. Még, hogy nem hazudott? Szerintem eléggé egyértelmű volt.
- Imádom a fordított pszichológiád - súgtam fülébe. - ...akkor nekem sem jössz be! - haraptam meg lágyan cimpáját.
Amint elcsattant a csók érezhető volt eleinte a visszakozása, de csak engedett ő is a csábításnak. A dereka köré fontam karjaim és cirógattam testét, ahogy tudtam. Eközben a csaphoz vezettük magunkat. Egy pillanatra se hagytam abba a csókcsatánkat. Egyre hevesebben léptem fel, ám kénytelen voltam nehézkesen a csapot megnyitni. Nem állt szándékomban lisztes ujjakkal izgatni. Nem hiszem, hogy sok jót tenne a hüvelyének és csiklójának.
Miután ez meg volt a csaphoz közeli pultra helyeztem a lányt. Vadul csókolgattam nyakát, és mondhatni állatiasan téptem le róla a kötényt.
- Úgy néz ki a desszerttel kezdünk! - mosolyogtam halványan, és megint szájára tapadtam.
Valahogy eszembe se volt a kamerák gondolata, holott valóban mindenhol volt. Azt hittem az ingyenpornó gondolata kizökkent ebből az állapotból, de tévedtem.
A nyelvemmel végül ajkai közé férkőztem. A szájában rögvest táncra hívtam a sajátját. A szemeimet lehunytam. Úgy élveztem a pillanatot.
Kissé vizes, hideg kezeimmel benyúltam felsője alá, amivel hátára vándoroltam. A gerince mentén végighúztam azt majd egy leszer mozdulattal kikapcsoltam melltartóját. Picit meg is karmolgattam, hogy jobban beindítsam őt. Nemcsak a pasiknak, hanem a nőknek egyaránt tetszett ez a fajta vadulás. Nálam legalábbis eddig erre panasz nem volt.
Ekkor szólt közbe a levegőhiány. Komótosan elszakadtam szájától és ismételten addig nyakára tértem ki. Kéjesen, rekedtes hangon mondtam a következőket:
- Én az egy éjszaka híve vagyok. Nem szeretném, ha a szex miatt a kapcsolatunk megváltozna. Minden maradjon a régiben ennyit kérnék tőled - ezalatt próbáltam úgy csinálni, hogy lehetem a nyakát cirógassa.
Ha netán most szerette volna, hogy abbahagyjam a kényeztetését, akkor adtam teret neki és nem erőszakoskodtam. Az sosem volt az én terepem!
(+18)
Hogyha engedte a továbbiakban a tevékenykedésemet, akkor örömmel csókoltam meg újra őt. Először melleit vettem kezelésbe. A mellbimbóját ujjaim közé vettem, és lassú mozzanatokkal izgattam azokat. Megunva ezt egész mellét masszírozni kezdtem. Természetesen nem úgy, mintha gyurmáznék velük vagy agyaggal szórakoznék. Érzéssel csináltam. |
Noah eléggé elbambult ahhoz, hogy letámadjam néhány csepp vízzel, de semmi szándékom nem volt vele, pusztán jó viccnek tűnt. Arra nem számítottam, hogy úgy visszatámad, hogy azt megemlegetem egy életre. Természetesen folytattam a krumpli hámozást, mintha mi sem történt volna, de ekkor ő volt az, aki egy marék lisztet dobott a fekete hajamba, aminek egy része a felsőmre és a földre hullott.
- Hé, ez meglátszik! – húztam el a számat kissé, hiszen az ő támadása durvább volt. Láttam, hogy ismét támadásba lendült, ami annyit tesz, hogy nekem el kéne húznom, mielőtt lisztet fogok vacsorázni. Esélyem se volt elmenekülni, amikor karon ragadott. Azonban véletlenül nekilökött a pultnak, majd egész testével hozzám simult. Felocsúdni se volt időm, annyira megilletődtem. Megtaláltam tekintetét, ami borzalmas következményekkel járt.
Láttam, hogy elakart távolodni tőlem, de mégse tette. Nem volt hová menekülnöm, amikor megszólalt és kijelentette, hogy borzalmasan hazudok. Lefagytam a közelségétől kissé, majd nyeltem egyet. Olyan közel volt hozzám, mint még soha.
- Én… - akadtam meg a levegővételben is, ahogy a kérdésekkel bombázott. – Nem hazudtam! – jelentettem ki úgy, hogy megpróbáltam határozott lenni, de esélyem se volt ellene, amikor ajka egyre csak közeledett. Amint megéreztem érzéki csókját, tudtam, hogy rohadt mód vesztettem ellene. Egy pillanatra haboztam, visszakozni akartam, elmenni innét, de akkor mi fog történni? Haragudni fog, amiért kosarat kapott? Ha pedig több történik, mint a csók, akkor mi történne?
Ezek foglakoztattak, majd lehunytam a szemem és engedtem a csókjának. Lassan, de biztosan viszonoztam az érzéki csókját, de nem tudtam, hogy mi lesz erre a válasza. Ki tudja… Lehet, hogy elküld, lehet, hogy nem. Rohadjak meg, de nem tudom, hogy mit csináljak.
Egyszerűen, ha sodródom az árral, akkor az, mennyire fog fájni? Hiszen nem is szeretem, csak tetszik… |
- Most miért? Mi bajod volt vele? - kérdeztem vissza, amikor kiakadt azon, hogy hercegnőnek hívtam.
Szerintem semmi extra nen volt benne, ám ha ezt szeretné, akkor nem hívom annak. A köszike szó hallatán azt hittem felnevetek. Annyira hülyén jött ki, hogy ne hívj hercegnőnek aztán meg itt cukiskodott holmi köszikékkel. Ettől függetlenül engedelmes lovagként bólintottam egyet kérésére.
- Legyen csirke - ezt jobban preferáltam. A húsok közül ez volt a kedvencem. A tengergyümölcseivel és a halakkal párszor megjártam. Például pizzán mind a kettő förtelem. Blöeh...
Feldobva, hogy mégis ki mit csináljon Morgana egyből hozzám vágta a panírozást. Sóhajtoztam egy sort, de elfogadtam a posztom.
- Remélhetőleg nem fogom - kuncogtam.
Én neki is álltam neki. Elsőnek felvágtam a húsokat kellő szeletekre. Elővettem három tányért, amikbe raktam lisztet, tojást és zsemlemorzsát. Nagyban dolgoztam, amikor Morgana kínlódására lettem figyelmes. Mi a fene?!
- Te mit csinálsz? - pillantottam fel rá.
Hm, így hogy ágaskodik jobban kidomborodik a feneke. Ácsi! Nem épp ez a tökéletes pillanat, hogy felálljon a farkam ilyen apróságokra meg játszadozzam ilyen gondolatokkal.
- Oké - bólintottam.
Könnyűszerrel levettem a tálat a helyéről és lány kezébe adtam. Véletlenül hozzáértem a kezéhez, de tényleg nem szerettem volna a noah-i sármomat bevetni. Sokkalta jobb tiszteletben tartani, hogy munkatársak vagyunk.
Végül totál átszelleműlve Gordon Ramsayvé paníroztam a húsokat. Néha kiszúrtam, hogy engem néz, amire egy féloldalas mosolyt villantottam. Aha, és valószínűleg nem jövök be neki. Szerintem is... Én meg esetleg pápa vagyok és önmegtartóztató életet élek!
Nagyban elvoltam, amikor lespriccelt vízzel. Pillogtam eleinte magam elé, majd Morganára emeltem kék szemeim.
- Ez mégis mit jelentsen? Mi ez a hátbatámadás? - kérdeztem tőle játékosan.
Oké, ha harc, hát legyen harc! Én fogtam egy marék lisztet és azt dobtam hozzá. Felnevettem, amikor merő fehérség lett a haja.
- Így jár az, aki velem szórakozik! - vigyorogtam. - Még nem fejeztem be, mert kétszer öntöztél meg, Drága! - kuncogtam és megint egy kisebb adag lisztet fogtam fel, hogy megszórjak a kiskukta segédet.
Esetleg ha menekülni próbált, akkor nem adtam neki esélyt rá. Természetesen nem erőszakoskodtam vele. Gyengéden megfogtam a a karját és épp le szerettem volna csapni rá, amikor markom szorításából a liszt a földön kötött ki. Nem is ez volt a lényeg, hanem hogy nekilöktem picit a pultnak a lányt és egész testemmel hozzásimultam.
- Bocsi... - eltávolodtam volna szívesen, de ahogy elvesztem a tekintetében végképp rájöttem, hogy hazudgált összevissza azzal kapcsolatosan, hogy nem jövök be neki. - Borzasztóan hazudsz Morgana Drowers... Véletlenül vizeztél le és nem tetszem, mi? - érintettem össze a homlokunkat. - Mondd csak, nem érzed magad zavarban? Most mit fogsz hazudni? - suttogtam ajkaiba és engedtem a kísértésnek.
Nagy dolognak számított eleve, hogy kibírtam három hétig. Értitek, három hét matyizás! Ilyen eddigi életem során a büdös életben sosem volt!
Ezzel érzékien birtokba vettem száját. Nem nyelveztem! Csupán ajkát kényeztettem a sajátommal. Ha netán benne volt, akkor szívesörömest váltottam szenvedélyesebb üzemmódba. Nekem egyelőre ez is bőven elég volt. |
Hamar túljutottunk a témán szerencsére és nem firtatta a dolgot. Ha tovább beszél róla, akkor lehet, hogy nem fogom tudni magamban tartani a dolgokat. Ezért se akartam bevallani neki, de még magamnak se, hogy igen is tetszik, de kollégák vagyunk, tabu, még csak flörtölni se flörtölhetek vele, mert abból egyikünk se jár jól. Ezt ugyan nem tudhattam, de jobb félni, mint megijedni és én inkább félek, és nem beszélek többet erről.
Megkönnyebbültem, hogy nem beszéltünk róla és inkább arra figyeltünk, hogy végre összeüssünk valamit, ami ehető is lesz.
Viszont mikor már másodjára hívott ismét hercegnőnek, az más kezdett az agyamra menni. Jó pasi ide, vagy oda, de ne hívjon így. Van nevem is. Morgana. Ezt mindjárt el is fogom neki mondani, hogy azért álljon meg a menet.
- Morgana. Nem hercegnő, hanem Morgana – ingattam meg a fejemet mosolyogva. – Ezt szeretném, ha a továbbiakban használnád. Köszike – kerültem meg a pultot, majd megnéztem a húsokat.
- Csirkéből, halból vagy miből legyen a hús bepanírozva? – érdeklődtem, miközben találtam egy konzervnyi kukoricát, de pechemre fogalmam se volt arról, hogy hol van a konzervnyitó. Azzal nem is lett volna baj, csak hogy én azt nem tudom, hogy hogyan is kéne használni.
- Uh, megvan. Szerintem neked a panírozás tökéletes lenne. Az nem közveszélyes, hacsak nem fejeled le a lisztes tálat – nevettem fel halkan. – Majd én megpucolom a krumplit – húzogattam ki egytől egyig a fiókokat, de azt nem találtam, amit én kerestem.
- Szerintem ezt nem lehet elrontani – mosolyogtam rá, majd előkészítettük a dolgokat a panírozáshoz, majd hagytam, hogy belekezdjen, ha akart. Lassan feladtam viszont, hogy megtaláljam a konzervnyitót, így a felső polcok ajtaját nyitottam ki, hogy szerezzek tálakat, de túl magasan volt.
Nem értem el, így néhány percnyi szenvedés és nyújtózkodás után kénytelen voltam segítséget kérni a nálam talán másfél fejjel magasabb férfitól. Nem volt ínyemre, de ez van.
- Noah… - húztam el a számat, mivel kicsi voltam és nem értem el, amit akartam. – Légyszi, szedd le nekem azt a nagyobb tálat – pislogtam rá kérlelően. Bár reméltem, hogy nem akarja nézni, ahogy szerencsétlenkedem.
Ha esetleg segített levenni a tálat, akkor utána abba tettem a megpucolt krumplikat összekockázva. Néha azért lopva felé pillantottam, hogy vajon hogyan halad. Bár nem ez volt az elsődleges célom, de mindegy. Valóban jól állt neki a kötény és az, ahogy a pult mellett áll és próbál szakácsnak tűnni. Még talán aranyos is volt.
Szerettem volna megviccelni egy kicsit, így mikor nem figyelt, vizes kézzel felé spricceltem néhány cseppet.
- Hupsz, nem direkt volt – nevettem halkan, majd kapott még egy kis vizet. – Lehet, hogy ez már igen – piszkálódtam, mivel már nem voltam zavarban és nem idegeskedtem az iménti elszólásomon. |
- Én valahogy így fogtam fel - válaszoltam. - Ketten csak többet érünk és finomabbat főzünk - szántottam bele ujjaimmal a hajamba.
Nos, az kiderült, hogy egyikünk sem a Roxfordól szabadult. Izgisebb lesz a kelletténél ez a főzés. Erre Morgana is talált magára való kötényt. Épp kérdeztem volna, hogy segítsek-e neki hátul megkötni, amikor sikeresen megoldotta egy maga is a feladatot. Ejj...
Ekkor akadtam meg bókján - vagy éppen flörtjén -, hogy tetszem neki. A magyarázkodására jót derültem. Ezt betudtam annak, hogy kajakra bejöttem neki. Mégis mikor magyarázkodik igazán az ember? Amikor hazudik vagy éppenséggel kínos a szitu, nemde?
- Oké, oké... Értettem hercegnő! - sóhajtottam lemondóan.
Ezzel nem szándékoztam többször felhozni. Attól függetlenül tudtam, hogy bejövök neki és ez a lényeg. Bár még mindig ott volt, hogy munkatársam. Ez az egy tartott igazán vissza, hogy ne kezdjek ki vele nyilvánvalóan.
Közben Morgana - láthatólag zavarában - felmérte a terepet a konyhámban. Nemsokára szerzett valahonnan szakácskönyvet is, amiben elmélyült. Amint kinézett egy receptet és szólt nekem odaléptem hozzá és én szintén szemügyre vettem.
- Kivitelezhető - bólogattam. - Finomnak is néz ki - mosolyodtam el.
Így dűlőre is jutottunk hamar. Pusztán a feladatokat kellett kiosztani, hogy ki mit csináljon. Természetesen ennek hangot adtam és mondtam:
- Hercegnő, maga mit szeretne csinálni? - pillantottam végig ismételten az alapanyagokon. - Azt tudom, hogy nekem lehet nem ártana olyan feladat, ami nem tesz közveszélyessé - igen, kissé tartottam attól, hogy valami orbitális baromságot fogok csinálni. |
Jót nevettem azon, amikor hercegnőnek nevezett, soha életemben nem kaptam meg ezt a jelzőt, még ha csak viccből is. Nem vagyok az a hercegnő típus, de most kivételesen elnéztem neki, hogy így nevezett. Most az egyszer…
Kezét elfogadva léptünk be a helységbe, de már mondta is a hűtőben pakolászás közben, hogy ő ugyan nem egy nagy konyhatündér és ne várjak tőle sokat, de nekem nem számított. Végül is a főzést is lehet úgy csinálni, hogy szórakoztató legyen. Amúgy se volt más dolgom, a papírmunka most megvárt. Szívesebben töltöm mással az időmet, bár…
- Nyugi, segítek, de én se vagyok egy nagy varázsló a konyhában, szóval majd… - itt elgondolkodtam, hogy hogyan is fejezzem ki magamat. Nem akartam pont neki félreérthető mondatokat közvetíteni, de pechemre azért néha sikerült. – Majd összehozunk valamit. Nem hiszem, hogy olyan nehéz – könyököltem a pultra, majd megvizsgáltam, hogy mit is kéne ezekből csinálni. Hamar találtam magamnak aztán egy másik kötényt, majd nyakamba akasztottam és megkötöttem hátul.
Ekkor esett le, hogy az a nagyon picike szó ott ragadt a mondatomban és egyből felfigyelt rá. A rohadt életbe… Egy pillanat alatt leblokkoltam és őszintén nem tudtam, hogy mit mondjak.
- Nem úgy értettem… - forgattam meg a szememet, de aztán leesett, hogy bunkó voltam és megbántani azért nem akartam. – Mármint nem azt mondtam, hogy nem nézel ki jól, csak… nem vagy az esetem – hadováltam össze egyre több hülyeséget, ami épp kijött a számon. Magam alatt vágtam ezzel a fát, annyi biztos. Lehet, hogy magában nagyon jól szórakozik rajtam, de nem tehettem róla.
- Ezt már megbeszéltük a legutóbb is… - motyogtam, miközben a zöldségek között matattam és az volt a legnagyobb problémám, hogy mi legyen ezekből.
- Nem hiszem, hogy több ilyen kicsúszik a számon, szóval érd be ezzel a bókkal – sóhajtottam fel még mindig zavartan, majd megláttam a polcon néhány szakácskönyvet. Oké, itt még az is van? Azonnal levettem egyet, hogy eltereljem a gondolataimat arról, hogy mekkora hülyét csináltam magamból. A szakácskönyvben lapozgattam, majd ráakadtam egy csirkés receptre. Nem tűnt nehéznek.
- Jó, mit szólnál valami hasonlóhoz? – tereltem vissza a gondolataimat a főzésre és arra, hogy most csapatépítés van. Szóval tekinthetem ezt egy feladatnak is. Igen, annak fogom tekinteni és akkor nem jövök zavarba. Közben mellé léptem és megmutattam neki, hogy mire gondoltam. Majonézes kukoricasaláta és rántott csirkemell, zöldséges rizzsel. – Ehhez még szakácskönyv se kéne – ingattam meg a fejemet, majd felpillantottam rá félig, nem túl feltűnően. |
- Miért nem? - emeltem meg egyik szemöldökömet. - Bár tiszta gentleman, mert nyíltan csorgatja rá a nyálát - ekkor hoztam fel a csodás hasonlatot, aminek a végére csak helyeselt velem.
Valahogy gondoltam, hogy csajként nem nagyon fogja értékelni a meztelen nőcit, bár a leszbikusokkal sincs semmi bajom. Mégis melyik pasinak lenne vele baja? Oké, kivétel, ha tényleg baromi csúnyák és olyanok, mint az a vörös hajú feminista luvnya. Na igen, akkor nem igazán örülnék, ha látnám a leszbülésüket. Brr...
Végül csak belement a főzésbe, amit burkoltan kérdeztem tőle. Hallva, hogy mennyire lovagias volnék csak meghajoltam előtte.
- Nos, akkor hercegnő ideje a konyhában folytatnunk a beszélgetést - nyújtottam felé a kezem, hogy fogadja el és tessékeljem magunkat az adott helyre.
A konyhába érve a hűtőt kinyitottam és mindent, amiből valamit ki lehetett hozni kipakoltam az asztalra. Ekkor nyögte be Morgana, hogy mutassam meg főzőtudományom. Felnevettem erre zavartan, hisz csupán az alapokat vágtam töviről-hegyire. Nos igen, ezután megállt az a nagy tudomány, amire ő kíváncsi volt.
- Igyekszem a legjobb tudásom szerint főzni! - picit elfehéredtem, amikor mondta, hogy ő csak nézni fogja. Ajaj...
Ez a vicc kevésbé jött át, mert én esküszöm, hogy felgyújtottam volna a konyhám. A csapatépítésre elmosolyodtam aztán eltűnődve néztem végig az alapanyagokon.
- Mit ennél szívesen? - sok minden volt az asztalon.
Halfélék, csirke, marha, sertés és ezek még csak a húsok. Köreteknél szintén nagy volt a választék. Hm, milyen jó is ez a luxus kivitel.
A kaját azt legalább tudtam, hogy a frigóban van, de hogy az egyes konyhaeszkőzök hol lehettek az egy nagyon fogós kérdés mai napig. Úgy tűnik, hogy amíg a szigeten leszek belekényszerülők abba, hogy megtanuljak főzni. Minő borzadály!
- Valamennyire tudok, de azért nem veszett el bennem egy Gordon Ramsay - nevettem fel zavartan. - Inkább szórakozás gyanánt ajánlottam fel - el lehet vele terelni az embernek gondolatait. Ennyi...
Ekkor már kezembe is nyomta a kötényt, amit magamra is vettem. Hűha, jó, hogy nem anyám köténye került elő. Neki ilyen csupasz, nagybögyös nénis köténye van, amin bevirít a vörös tanga. Elment volna rendesen az önbizalmam, ha valami ilyesmit vágott volna hozzám Morgana.
- Ez is? Miért mi áll még jól nekem? - éltem vissza aprócska bókjával. - Talán tetszem főzőtudomány nélkül is? - kötöttem meg hátul a madzagot, hogy rajtam is maradjon ez a vackeráj. |
Jó, valóban ideje volt, hogy lezárjam ezt a hülye témát magamban, mert amúgy se akartam elrontani a hangulatot a szarságaimmal, így inkább belefeledkeztem a gyümölcslevembe, amit hamar meg is ittam, mert valóban jó orvosságnak bizonyul az történtek után. Hálás voltam neki, hogy ott volt és szó szerint megmentette az életemet. Nem vagyok allergiás, meg semmi, csak nah… Mindegy, nem lovagolok a témán, mert még a végén kiakasztom csóri csávót. Azt meg nem szeretném. Ahhoz túl szimpatikus.
- Hogy Soren jól járt-e? Háááát… - itt elgondolkodtam, és ha az ő helyében lennék, vagy legalább pasi lennék, akkor biztos, hogy értékelem a dolgot. De csajként is, ahogy Noah mondta, ha egy szexi pasi rohan felém, mert megijedt a saját kígyójától. Hupsz, az már gáz.
- Ebben egyet kell értemen – nevettem halkan, majd rápillantottam a telefonomra, hogy megnézzem az időt, de lehet, hogy túl régóta vagyok Noah lakásán vagy nem is tudom. Lehet, nem kellene tovább zavarnom őt. Biztos, van jobb dolga, mint velem foglalkozni.
- Öhm… - gondolkodtam el, hogy mit is mondjak. Otthon is tudtam volna magamnak kaját csinálni, nem az, csak ha már így megkérdezte. Régebben bármit is adtak, vagy ajánlottak fel, mindig valami okból kifolyólag visszautasítottam, de aztán egy idő után elkezdtem igent mondani dolgokra.
- Nem akartam tovább zavarni és igazából menni készülte, de ha már így megkérdezted, akkor csak úgy nem utasíthatok vissza egy ilyen lovagias kérdést – emeltem meg kezeimet megadóan mosolyogva, mintha amúgy elutasítottam volna a dolgot.
- Megmutathatod nekem a főzőtudományodat, én pedig majd figyelek – álltam fel, majd nyújtózkodtam egyet. – Jó, csak vicc volt – ingattam fejemet kicsit. Nem állt szándékomban kihasználni a vendégszeretetét, szóval, ha kell, akkor segítek neki. Érdekesen alakul a dolog.
- Nincs is jobb csapatépítő program egy kis főzésnél – jegyeztem meg nevetve, majd miután úgy döntöttünk, hogy a konyha felé vesszük az irányt belépve a helységbe nem lepett meg, hogy ez is ugyan olyan luxus felszereltséggel rendelkezik, mint az egész ház.
- Egyébként szerintem értékelendő, hogy ha egy férfi tud főzni – támaszkodtam meg a pultnál és körbenéztem a terepet. Feltételeztem, hogy Noah is tud főzni, azért vetette fel az ötletet, hogy együnk valamit. Körbepillantottam, majd szememmel megkerestem azt, amit akartam. Haha, ez biztos, hogy nagyon jól fog neki állni.
- Parancsolj! – nyomtam a kezébe a kötényt, de nem bírtam ki mosolygás nélkül. – Tuti jól áll majd ez is – mosolyogtam rá ártatlanul. |
Ahogy megköszönte és mondta, hogy finom csak elmosolyodtam újonnan. Nekem konkrétan a multis gyümölcslevek a kedvenceim, ha választani kell és nem piáról van szó. Egyszerűen ezeknél a löttyöknél imádtam a mango és a guava jellegzetes, édes ízét.
- A riadtságra a finom gyümölcslé a gyógyír - mondtam orvosias hangnemben. - Minden páciensnél ez a módszer bevált! - ingattam fejem.
Ekkor kissé kényes dolgokat feszegettünk. Tisztában voltam ezzel, hogy felesleges mindig a macsót adni, de én tényleg nem igazán rendelkeztem fóbiával... Legalábbis állatokhoz meg tárgyakhoz köthető fóbiával.
- Én egy szóval sem mondtam, hogy nem félek semmitől sem - motyogtam orrom alatt. - Mindenkinek vannak félelmeik. Ez természetes. Emiatt se kell rágörcsölnöd az előbbi darazsas incidensért - sóhajtottam.
Nem értettem, hogy miért rágódott még ezen. Annyira badarság itt ragadnia. Ő is láthatta, hogy például a pucér csaj, miként lett pucér és mitől mászott rá Sorenre. Ha ő egy nyomoronc darázsért meg azért, mert hozzám bújt zavarban érzi magát, akkor az a szerencsétlen csaj mégis mit érezhet?
- Szintén - dünnyögtem. - Bár bevallom Soren jól járt - vigyorodtam el. - Te se bántad volna, ha egy szexi pasi fürdőzik és hopp kiugrik a vízből, mert jött egy kígyó. Mintahogy mondtad azért vicces is tud lenni egy adott szituáció - vicceltem el, mert mégse depizni szerettem volna.
Miután megittam az ivólevet a lányra pillantottam kérdően. Hát nah, ha netán éhes vagy szimplán lenne egyéb óhaja-sóhaja szívesen teljesítem. Azthiszem...
- Kérsz esetleg még valamit? Nem vagy éhes? - vontam fel a szemöldökömet. |
Elmosolyodtam, mikor visszatért egy-egy pohárral és finom és természetesen hideg üdítőt hozott. Uh, ez most lehet, hogy nagyon jól fog jönni a nagy ijedtségre, hiszen úgy éreztem, hogy még az amúgy is fehér bőröm még fehérebb és olyan lehetek, mint egy hulla. Bár már teljesen megnyugodtam, de most már gáznak éreztem a szituációt és azon rágódtam, hogy hogyan lehetett volna máshogy csinálni, hogy ne tűnjek olyan hülyének. Noah nem emlegette fel, aminek örültem. Lehet nekem se kellene ezen agyalni.
- Köszi – vettem el a poharat tőle mosolyogva, majd egy ideig tartottam a kezemben, hogy lehűtse azt. Jól esett belekortyolni, hűsítette a torkomat és így a testemet is belülről. – Ez egész finom – jegyeztem meg halkan.
- Szerintem hülyeség, hogy egy pasi nem félhet egy póktól vagy bármi mástól, amitől egy nő – rántottam meg a vállamat. – Nem attól lesz férfi a férfi, hogy hőst játszik a nő előtt. Lehet, hogy ha mind a két ember egy széken kénytelen osztozni egy egér elszabadulása miatt, az szerintem sokkal viccesebb – nevettem fel halkan, majd ismét megérezve a hátamat ért kellemes simogatást, ellazultam. Valamiért nagyon nyugtató volt az érintése.
- Bár nem tagadható le, hogy jól esik egy nőnek a védelem, de nah – zártam le ezt a témát, mert nem akartam belekezdeni a nemek harcába. Nem volt a kedvenc témám, hiszen sok benne az előítélet.
- Igazából… - sóhajtottam és a poharamat forgattam. – Sajnálom őket néha… Mármint ha én lennék a helyükben, akkor lehet, hogy nem élném túl odakint. Jó, azért nem halnak meg olyan könnyen, de érted – pillantottam rá. – Az ilyen esetek miatt és baromi szar túlélő lennék, szóval, akik odakint vannak, azok valóban durva dolgokon mennem majd keresztül – piszkáltam a poharamat és kissé elszomorított a gondolat, hogy ők odakint, mi meg idebent vagyunk.
- Ettől függetlenül nem olyan rossz itt – próbáltam mosolyogni, ami vagy sikerült, vagy nem. Fogalmam sincs, hogy milyen arckifejezésem volt. |
- Ó, így minden világos - reagáltam le ennyivel, amikor szóvá tette, hogy gyerekkori traumából fakad a darazsaktól való félelme. Valahogy sejtettem. Mindenkinek vannak félelmei, bár én sosem rettegtem például állatoktól. Ami megfogható és látható úgy vélem az nem félelmetes, viszont amit nem láthatunk az bizonytalansággal tölt el. Ettől rosszabb nincs! A kötődéstől sem véletlenül félek. Az ember sosem tudja miként ér véget egy kapcsolat. Lehet egy ideig boldogsággal jár, de a vége egyenlő lesz a fájdalommal és a szomorúsággal. Legalábbis ahogy én tapasztaltam eddigi életem során.
Beérve lakásomba már helyet is foglalt. Láttam rajta, hogy elmélázott, ámbár nem zavartam meg őt. Hagytam, hogy hadd gondolkozzon.
- Oké - tudtam le csendesen.
Ezzel kimentem a konyhába. Vettem elő poharakat majd a hűtőhöz léptem ahonnan kivettem a jól lehűtött multivitaminos gyümölcslevet. Simán vihettem volna ki piát is, de már egyszer boroztunk. Hülyén venné ki magát, hogy most jött fel először hozzám és mintha le szeretném itatni. Sosem voltam az a fajta férfi, aki egy nőt lerészegít aztán megrakja. Eleve élvezetesebb, ha a partnerem tisztában van a történtekkel és emlékszik az együttlétre.
Miután összeszedtem, amit gondoltam visszatértem Morganához. A pohárba kiöntöttem az innivalót és ezután a lánynak átadtam azt. Ebben a hőségben jól esik az embernek a hűsítő innivaló.
Ittam néhány kortyot italomból és meglepetten fogadtam random kifakadását... Igazából fogalmam sem volt, hogy hova tegyem mindazt amit mondott.
- Én is szoktam ezt érezni, holott én pasi vagyok - ingattam fejem. - A fóbiádat meg tényleg megértem. Ezen ne rágódj! - óvatosan megint megsimítottam hátát nyugtatólag. - Örülj neki, hogy műsorvezető vagy és élvezheted a luxust. Szerencsések vagyunk - tény és való, hogy a túlélők nem semmik. Le a kalappal előttük. Nehéz elhinni, hogy ez a kezdet és idővel még mennyi minden fog történni. |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
