Témaindító hozzászólás
|
2017.07.16. 20:06 - |
|
[23-4] [3-1]
Már nagyon is bántam, hogy ennyire elkapott a hév a darázs láttán, de nem tehetek róla. Bármivel szembe szállok, de ha egy darázs vagy egy méh, vagy bármi, ami hozzájuk hasonló és felém közelít, akkor felőlem a másik oldalon egy vérengző sárkány is állhat ott, akkor is inkább a sárkányt választottam volna. Ez van.
Viszont örültem annak, hogy nem viselkedett úgy Noah, mint egy idióta barom és használta ki a helyzetet. Megnyugodtam az érintésére, főleg, hogy már valóban elmúlt a veszély.
- Hát igen, gyerekkori trauma – túrtam bele zavartan, miközben megérkeztünk az ő lakrészéhez. Nekem most mindegy, hogy hol vagyok, csak védve legyek azoktól az undorító dögöktől és mindentől, ami repül. A pillangók kivétel azért.
Belépve a lakásra igazán szép volt, mint gondolom mind a hármunké, de érezhető volt, hogy más a stílus, mint az enyém. Nem meglepő, hiszen egy férfiről van szó mégis csak. Helyet foglaltam a kanapén, majd körbe néztem, majd immár teljesen nyugodtan és védelem alatt állva mosolyogtam Noahra. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szituációba keveredünk, de nem bántam. Mármint a darazsat igen, de azért magamnak is be kellett vallani, hogy jó volt közelebb lenni hozzá.
- Rád bízom igazából – kapcsoltam észbe, hogy hozzám beszél és érdeklődik az iránt, hogy kérek-e valamit. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy kissé későn kapcsoltam. Keresztbe tettem lábamat és igazából fogalmam sincs, hogy mit is kellene kezdenem a helyzettel, hiszen nála voltunk, nem nálam és nem azért, mert bemutatkozunk egymásnak. Így jött ki a lépés.
Felsóhajtottam, majd miután Noah is visszajött azzal, amit választott, elmosolyodtam.
- Baszki, amúgy lehet, hogy nem nekem való ez az egész dolog. Mármint az egyedül mászkálás a természetben. Lehet, hogy szörnyet halok ijedtemben, ha nem vagy ott – nevettem fel kissé idétlenül, hiszen zavarban voltam még mindig, ha arra gondoltam, hogy gyáván egy idegen férfi karijaiba bújtam egy nyomi darázs miatt. Így visszagondolva eléggé… ribisnek tűnhettem, hiszen ki az, aki így fél egy rovartól? Vajon ő is ezt gondolja most? Remélem, hogy nem… |
Hát így is lehet csajozni elég rendesen. Nem hittem volna, hogy ennyire hozzám fog bújni ijedtében. Végül is nem bántam. Melyik pasi bánta volna, hogyha egy csaj bújik hozzá? Tökéletes alkalom egy bensőséges pillanat kialakításához. Kivéve akkor, ha a lány ocsmány, mint a bűn. Igaz, nem mondtam ki nyíltan az adott hölgyeménynek, ha gerjedt rám, de a távolságot igyekeztem akkor tartnai. Mindenesetre Morganánál ez az eshetőség távol állt. Szerintem kifejezetten vonzó nőnek számított. Egyedül azt sajnáltam, hogy a munkatársam és el szerettem volna kerülni egy kellemetlen párkapcsolatot vele. Szinte biztos, hogy egy idő után belém habarodik. Ez nekem kurvára nem hiányzott!
Amint elrendeztem a dögöt már le is nyugodott. Lágyan megcirógattam a hátát, hátha segít alapon. A zavart motyogására halványan elmosolyodtam. Nem csináltam belőle azért akkora ügyet, pusztán meglepődtem.
- Ugyan semmiség. Csupán nem számoltam azzal, hogy ennyire félsz a darazsaktól - ingattam meg a fejemet. - Gond egy szál se - simítottam még meg a karját. - Most már megnyugodhatsz! - jegyeztem meg még halkan.
A köszönömére kacsintottam egyet. Ó, most már ő jön nekem eggyel? Örömmel érteném félre, de tényleg tartok ettől a kolleginás dologtól. Hosszútávú párkapcsolatot semmiképp sem szerettem volna, illetve haragot sem meg szívtörőt játszani nála.
Eleget téve kérésének felhívtam magamhoz. Ott valószínűleg dögmentes minden. Ezzel megindultunk otthonom felé. Nehézkesen átverekedtünk a dzsungelen magunkat. Mivel konkrétan egyhelyen voltak a lakásaink így szinte a szomszédja is lehettem volna. Kinyitottam az ajtót, majd előre engedtem a lányt. Az etiket szabályainak betartása nálam egyértelmű volt.
- Üdv szerény otthonomban! - mosolyogtam.
Nos, korántsem volt szerény. Bár melyikünk villája volt az? A nappaliba terelve magunkat biccentettem egyet fejemmel, hogy foglaljon helyen.
- Kérsz esetleg valamit? - néztem rá kérdően. |
|
[23-4] [3-1]
|