Felhasználó: Cassy

Idézet: „Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.”

Születési hely és idő: Calgary, Kanada, 1995. 01. 08. 

Beállítottság: heteroszexuális

Foglalkozás: sportoló és óvóbácsi

Készségek:

• jó probléma megoldó képesség
• nagy testi erő
• kitűnő memória
• megbízhatóság

Félelmek:

• kitaszítottság
• valaki életének tönkretétele
• a szerettei halála
• kilátástalan jövő

Külső:
Nem egy alacsony figura a maga 185 centiméterével. Teste kisportolt, egész felületét szálkás izomzat borítja. Nem egy body builder típus, nem támogatja azokat a táplálékkiegészítőket, amiktől úgy néz ki az ember, mint egy lufi.  Szeme színe leginkább a tengeréhez hasonlítható. Könnyen el lehet veszni azokban az íriszekben, ha az ember elég sokáig figyeli.  Szőke, göndör haját hagyta hosszabbra megnőni, szinte a válláig leérnek fürtjei. A haja amolyan kabalája, ha azt levágatná, akkor  - ő úgy gondolj -, elveszítené a jó szenecséjét. Nem is nagyon szereti, ha piszkálják. Csak ő túrhat bele abba a hatalmas loboncba. Öltözködése elég hétköznapi, nem viszi túlzásba. Egy póló és egy farmer bármelyik nap jöhet, és az alsógatya is jó másnap kifordítva. A nyakában kisfiú kora óta hordja az apja régi bőrnyakláncát, amin egy farkasfog medál lóg. Ezt sosem veszi le, ez is olyasmi babona, mint a haja. 

Belső:
Elég erkölcsös, nem szokása lázadni a szabályok ellen, inkább betartja őket. Könnyen a lelkére lehet beszélni, ami bizonyos helyzetekben negatív is lehet. Az a fajta ember, aki a pénztárnál álló a sorban valamilyen indokkal mindig maga elé engedi a mögötte lévőt, és lehet, hogy már az ötvenedik kedves öregnénit engedte be a sorba, ő akkor is ugyan olyan nyugodtan áll egy mosollyal az arcán. Meg kell hagyni nem szívbajos fajta, nem szokása felkapni a vizet. Azzal az életfilozófiával él együtt, hogy mindent meg lehet oldani,  és mindennek van egy pozitív oldala. Az otimizmus alapkövetelmény. Hokis létére nem az a vadállat típus, bár ez a pályán nem igaz, ott nem kíméli az embereket. Jégen kívül csak krízis helyzetben káromkodik és üvöltözik. Ritka őt idegesnek látni, de ha egyszer valaki meglátja abban az állapotban, biztosan egy éltre megjegyzi. Amikor ingerült kiad magából minden feszültséget a kiabálással, bár akit leüvölt, az megérdemli, mert nehéz kibilenteni a lelki békéjéből, és ez csak nyomós indokkal sikerülhet. 
Bármennyire is jó szándékű és nagylelkű mégsem szereti az érzéseit világgá kürtölni. Utoljára kisfiú korában sírt. A szomorúságát egyáltalán nem mutatja, egyrészről mert ez másokat is lehangolna, úgyhogy megtartja magának a problémáit, másrészről egy igazi férfi nem sír, legalábbis a nagypapája mindig ezt mondogatja. Az öröme is csak mértékelten kimutattot, mondjuk egy mosollyal. Egyedül a hoki pályán örjöng örömében. 
Imád mindenből viccet csinálni. Ha poénkodik, akkor egy kicsit gonoszkodik is, de azt se rossz szándékkal teszi, ez inkább amolyan csipkelődés, és ezt azok tudják, akik jól ismerik. 

Előtörténet:
Hideg téli nap volt, a szülei az éjszaka közepén hazafelé tartottak. Az utak csúszósak voltak, egy komplett korcsolyapálya borította az aszfaltot, így történhetett, hogy az apja elvesztette az irányítást az autó felett, és egy kisbusszal garambolóztak. Az apa az ütközés pillanatában életét vesztette, az anya pedig súlyos fejsérüléseket szenvedett. Theo csak annak köszönheti életét, hogy a magzatburkot nem érte komolyabb ütés. A mentősök hamar kiértek, és míg a kórházba szállították a kismamát, addig mindent beleadva tartották életbe őt és a gyerekét, Theot is. Az orovosok nem láttak rá reményt, hogy mindkettejük túlélje a műtétet, így a nagyszülőkre bízták a döntést, hogy kit mentsenek meg. Végül Theora esett a választásuk, mert az anya az agyi sérülései miatt lebénult volna, és ott volt még az idegösszeroppanás lehetősége is, ezért inkább az új generációnak adtak lehetőséget élni.
Szóval Theo árván született, és mivel túl korán láttott napvilágot, így inkubátorban ápolták egy jó ideig. Miután elhagyhatta a kórházat a nagyszülei vették gondozásukba. Nem voltak pénzes család. Az örökségből, ami a halott szülők után maradt, fizették az olyan dolgokat, amit a nagyszülők a csekély nyugdíjukból nem tudtak volna finnanszírozni. Theo kitűnő nevelést kapott. Becsületes, nagylelkű embert faragtak belőle, olyat, aki akár oadaja az utolsó falat ételét azoknak, akinek nagyobb szükségük van rá, annak ellenére, ha őt is gyötri az éhség.
Az egész gyerekkorát átívelte a jégkorong szeretete. Mindig is nagy játékos szerett volna lenni, akinek egy ország szurkol a lelátón. Gyakran minden energiáját felemésztette, hogy gyakoroljon, és egyre csak jobb legyen. Rengeteg órát tölött edzéssel a jégen, az edzőteremben, a nagyszülei hátsókertjében, és mégse vették be a profik közé, mikor már elérte a kort. Az álmait viszont nem akarta feladni, így a szomszédos országba, Amerikában, Minnesota államban keresett munkát magának. Egy félprofi csapatba be is került, de az nem fizetett annyit, hogy meglehessen belőle élni, így lett másodállásban óvóbácsi. Vagy ez volt vagy a pénztárosság egy szupermárketben, és mivel a gyerekeket egy fokkal jobban kedveli, mint a beszédes öregnéniket, ezért döntött a bébicsőszködés mellett. 
A valóságshowba való jelentkezés abszolút mélypont nála. Sose szerette az ilyen műsorokat, de aztán meglátta a megnyerhető összeget, és egy kicsit jobban megkedvelte a gondolatot. Még egyetemre szeretne járni a közeljövőben, ha mégse jönne össze az élsportolás, és a tanuláshoz pedig pénz kell, a nagyszüleitől pedig nem fog kérni, ezért mégis beadta a jelentkezsét. Úgy volt vele, hogy mégse lehet megeröltető egy hajón heverészni, és szépen mosolyogva megkedveltetni magát a közönséggel. 

Képek