|
Témaindító hozzászólás
|
2017.07.18. 09:22 - |
 |
[15-1]
- Hát ebben a rohadt helyzetben jelenleg tényleg kicsit sem felelőtlen - adtam meg neki a válaszomat, ami remélhetőleg kellőképpen kielégítő volt.
Sosem voltam az a fajta aki a pénzével próbált előrébb jutni az életben, vagyis éppen ha jól jött, akkor kihasználtam, de nem vágtam fel vele, elvégre nem az én érdemem, tulajdonképpen nem dolgoztam meg érte, csak örököltem. És ez most teljesen mindegy, hiszen a dzsungelben és a kamerák előtt mind teljesen egyformák vagyunk.
Ezután a flörtölési technikámat kezdte kritizálni, vagy inkább annak hiányát. Mi? Na álljunk meg egy percre.
- Szóval gyenge vagyok? - vontam fel a szemöldököm. - Csak nem felhívás a keringőre?
Ezután jött a szöveg, hogy mit érdekelnek engem annyira a kamerák és ismét kijelentette, hogy nem fog velem lefeküdni. Jaj már, hát most tényleg nem erre ment ki a játék! Csak idegenkedem még ettől a kamerásditól...
- Ejj, dehát most is megint te hoztad szóba a szex témát - nevettem el magam.
Mindezek után még váltottunk egy pár szót, és láttam rajta, hogy kezd elálmosodni, így nem is nagyon nyaggattam tovább. Bár lehet, hogy rögtön még nem fogok elaludni, de addigis átgondolom az egész helyzetet mégegyszer és lelkiekben felkészülök a holnapi napra.
Taylor hamar el is aludt, és olyan mélyen, hogy szinte szó szerint rám mászott. Hát, mit mondjak, egyéb körülmények között még tetszett is volna ez a helyzet. Kicsit megigazitottam óvatosan, hogy azért álmában a keze ne tévedjen olyan helyre ahova nem kéne, majd végül a feje a vállamra került és sikerült egy egész kényelmes pozícióban megmaradnom.
Lassan már hozzászoktam a kinti eső hangjához, már nem dörgött az ég, így kellemes háttérzaj volt az alváshoz.
Hamarosan engem is elnyomott az álom.
[DANTE OFF] |
- Haha, most milyen felelőtlen az életed! - oké, ez szar volt Taylor.
Persze totálisan megérthető, hogy nem kell neki potyára felelősség. Legalább nem pénzorientált, hímsoviniszta gyökér, aki a farka méretét Ferrarival és Lamborginival igyekszik kompenzálni. Bár itt tény, hogy sok mindent nem érne. Mr. Kígyót és Ms. TigrisBigrist val'szeg hidegen hagyná.
Erre rám kacsintott. Megráztam a fejem, és felmutattam hüvelykujjamat, hogy ja, oké, rendben. Végül csak odaszúrtam neki.
- Na és az önmegtartóztatás? A flört lényege a boxer és a bugyi levarázsolása... - vontam kérdőre. - Eddig tartott? Gyenge vagy... - tudtam le egyelőre ennyivel.
A következő kérdésre egyik szemöldökömet felemelte és furán, értetlenül pillogtam rá. Merem remélni, hogy igen!
- Miért érdekel ez téged ennyire? Végén összefüggést vélek felfedezni az előbbi flörtöd és a kérdésed között. Viszont megelőzve a kínos szitut: Nem, nem fekszem le veled, ha néznek... Ha nem! - jelentettem ki határozottan ismételten.
Róka vigyorom mindvégig ott húzódott arcomon, miközben lereagálta mondandómat. Haha, ha továbbra is ostromol kétértelmű beszólásaival lehet szétlopom a picsába. Hahaha...
Ekkor valahogy az olasz pucér segge került előtérbe. Jézusom! Óriási facepalmet toltam ennek hallatán, majd visszaszóltam.
- Benne lesz a firenzei poresz újságba... Mit tudom én... - fogtam fejemet. - Gázabb, ha előről kapnak el... Azt hiszem... Talán... - dünnyögtem elgondolkodva.
Következő megállapítása viszont teljesmértékben jogos volt. A megszokásra elhúzgáltam számat, de igaza volt. Vajon a családom és barátaim mit gondolhatnak most rólam? Hm... Mindegy..
- Valószínűleg - válaszoltam ismételten röviden.
A vihar egyre jobban rá kezdett. Nem igazán akart elállni. Ettől függetlenül éreztem, hogy fáradt vagyok. Rám fért volna egy kiadós alvás, ám sosem jött össze. Nem bíztam senkiben sem, és most meg mondhatni van egy normális társam. Ha szét mer lopni akkor retteghet haragomtól és dühömtől!
- Én picit attól pihenek! - dünnyögtem.
A vihar biztos lecsillapodhatott, hisz nálam képszakadás történt. Mélyen aludhattam. Mit ne mondjak, de jól esett!
Másnap arra ébredtem fel, hogy fejem Dante vállán pihent. Véletlenül combját is letaperoltam, ahogy félzombiként feltápászkodtam. Szerencsére a viharnak nyoma sem volt és túléltük ezt az éjszakát...
[TAYLOR OFF] |
- Eh, valószínű - vontam vállat - Előbb-utóbb. De addig még élvezem a félig-meddig felelőtlen életvitelem. - mosolyodtam el. - Nem tudom elképzelni, hogy minden felelősség rám háruljon, az egész cég meg ilyenek... szerintem nem lennék jó főnök. Így is legtöbbször nem végzem el amit kéne, még jó, hogy ott van az apám.
Széles mosollyal az arcomon néztem rá, amikor azt mondta megnyugodhatok.
- Ezt örömmel hallom - kacsintottam egyet. Lehet picit túl messzire mentem? Ugyan már, egy kis flört nem árt, elvégre ezt akarják a nézők, nem? Hát akkor hadd legyenek odáig értem.
- Szerinted amúgy most is figyelnek minket? - kérdeztem. - Én nem hinném. Szerencsére vannak itt más versenyzők is. Meg biztos vannak olyan helyek is a szigeten, amik nincsenek bekamerázva.
- Ja, tök klassz, hogy legalább nem fogom holtan végezni. - nevettem el magam. - De azért a cuccaim nélkül sem szeretném. - néztem a szemébe, mikor rám kacsintott majd pár másodpercig csak az arcát fürkésztem, aztán az ajkamba haraptam és lassan elfordítottam a fejem.
Ezután, mikor szóba jött az intim szféra téma, hát, bevallom, tényleg idegenkedtem a gondolattól, hogy levetkőzzek a kamerák előtt.
- Ja, biztosan át fogok öltözni. De mi van ha valaki kiszivárogtatja majd a pucér seggemről a képeket? - néztem rá, és elnevettem magam. - Nem mintha annyira érdekes lenne, de azért fogalmam sincs, hogyan néznének rám ezek után a cégnél, ha a firenzei lapok ezzel lennének tele.Habár... - vontam vállat - ez az egész lényege. Ezért izgalmas. Nem tudod, hogy mikor néznek és mikor nem. Csodálkozni fogok majd ha nem lesz üldözési mániám miután kikerülök innen. Dehát előbb-utóbb úgyis megszokjuk.
A vihar egyre hangosabb lett, én meg csak reméltem, hogy ez a szar nem fog mindjárt a fejünkre omolni. És csodáltam, hogy hogy nem ázott még be.
- Azt hiszem az alvás az holnapra marad. Vagy akkorra, ha legalább már eláll az eső. - csóváltam a fejem. |
- Ez jogos. Ha már unszadista Mr. Grey vagy, akkor jól jön. Egyszer úgyis te leszel a boss gondolom én... - magyaráztam és nemsokára be is fogtam a lepénylesőm.
Elég sokat csacsogtam. Pedig akárkihez csapódtam általában rövid válaszokkal tudtam le a felém való nyitást. Hát nah, nekem csak a cuccaik kellettek.
Pislogtam néhányat, amikor ki akarta zárni, hogy nem vagyok meleg. Őőő, oké. Lehet rosszul válaszoltam. Felfedtem, hogy palikat szeretem. A fenébe!
- Megnyugodhatsz... - forgattam meg szememet.
Kicsit örülök ezeknek a kameráknak, holott cinkes, hogy látják minden pillanatunkat. Azért nem egy rohadt ruhában szeretnék poshadni életem végéig. Erre nevetni kezdett. Haha, majdnem.
- A gyilkoláshoz nem folyamodom azért - paskoltam meg az arcát. - Hogy megloplak? Talán? Eldöntöm még... - kacsintottam rá, és jelent meg róka vigyor az arcomon.
Haha, nem tudom mennyire vette komolyan. Sajnos vagy nem sajnos, de ez a legegyszerűbb módszer, hogy az ember túléljen itt. Sok az idióta, naív ember, és érdemes őket kihasználni. Végülis én egy szóval sem mondtam nekik, hogy hűtársuk leszek!
Végül áttértünk az infimszféra fogalmának feszegetésére. Aranyos, hogy ennyire zavarta. Bár én sem szívesen feküdnék le kamerák előtt valakivel... Sőt a meztelenkedés is meh. Viszont ahogy pápaszem mondta: önmegtartóztatás lehetetlen!
- Viszont egyszer csak fogsz... - néztem rá komoly tekintettel. - Vagy ugyanabban a ruhában leszel? Ruhástól fürdesz majd? Váó... - böktem ki szórakozottan. - Amúgy érthető a hozzáállásod, de nah... Elkerülhetetlen... - sóhajtottam.
Összerezzenésem után nekidőltem a kunyhó falának majd tarkóm alá helyeztem kezeim. A zajos vihart hallgattam lehunyt szemekkel. Azt hittem menten bekómálok, de a villámlások és dörgések miatt egyszerűen nem ment.
Meglepő módon Dante röpke... Öhm, lelkizésbe kezdett? Ne már! Oldalra fordítottam fejem, és úgy bámultam a férfit.
- Jah... Megértem - kifejezetten rövidre fogtam. Sosem volt kenyerem a lelki meg ezek, és ennek a végkifejlette biztos, hogy az lenne! - Holnapra csak elcsitul, és összeszedjük magunkat idővel. Egyelőre nehéz minden - értettem vele egyet abban, hogy lesz jobb is. |
- Hát, nem mondom, hogy imádtam - vontam vállat - De annál kicsit többre volt jó, minthogy kitöröljem a diplomámmal a seggem, szóval nem bántam meg - nevettem fel.
Amikor megkérdezte, hogy talán leszbikusnak tartom-e, széles vigyorral így feleltem:
- Nos, nem, ezt egy szóval sem mondtam. Csak ki akartam zárni ezt a lehetőséget.
Ha őszinte akarok lenni, egy picit megkönnyebbültem, hogy nem leszbi a csaj, mert hát elég jó bőr és nagy kár lenne, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy kamerák előtt nem fogok rámászni. Az istenit a rohadt kameráknak. Ha négy szem között lennénk, már tuti bedobtam volna valami macsós csajozós szöveget, ahogy magamat ismerem.
- Még jó, hogy nem vagy bűnöző és azért remélem nem áll szándékodban megvárni amíg elalszom, hogy lenyúld a cuccom vagy meggyilkolj - néztem rá tök komolyan, de aztán nem bírtam ki röhögés nélkül. - Csak vicceltem.
Láttam, hogy neki sem jön be a dohos matrac látványa, de úgy, hogy már elmondtam, lehetne rosszabb is, talán annyira mégsem szar. Na jó, de igen, az...
Láttam azért, hogy tekintete átfutott rajtam, amint mellém telepedett, de csöppet sem bántam.
- Mivel nem anyaszült meztelenre vetkőztem, szerintem ez még befelér - néztem rá. - De még mindig idegenkedem a tudattól, hogy idegen emberek bámulnak a képernyőn keresztül és ki tudja milyen dolgokat hondolnak vagy csinálnak közben - fintorogtam, majd egy percre hátrahajtottam a fejem és csak hallgattam a vihar hangját.
- Tudod otthon ülve ha kint vihar volt, mindig megnyugtatott a hangja. De most teljesen mást érzek. Inkább felkavar. Talán a hülye helyzet miatt, meg a tudat miatt, hogy nem vagyunk teljes biztonságban. Azt hiszem hevesebben ver a szívem - kezdtem magyarázni, majd Taylorra néztem. - De remélem lesz ez még jobb is. |
- Borzalmasan hangzik, amire jártál - fintorogtam. - Az minden csak nem izgalmas és extrém - fintorogtam egy darabig, de csak abbahagytam. - Az egyetem valóban ilyen - bólintattam végül párat a végére.
Ekkor kissé érdekesen reagálta le megjegyzésem. Ó, igaz is, sejthettem volna. Koton Botond már csak ilyen! Bár komolyabbra véve a szót, akkor is érthető. Ha tényleg olyan nagy világjáró és nem talál mellé olyan párt, akivel tudná kivitelezni, akkor nyűg és kolonc egy kapcsolat.
- Nekem talán volt-e? Most azt mondod, hogy leszbikus vagyok? - ragadtam meg mondandójának a lényegét, haha. - Oké, hogy vadnak nézek ki és kissé pasisan viselkedem, viszont ez enyhe túlzás! - nevettem fel picikét.
Ebből sehogy sem fog jól kijönni. Kellett neki ennyire szarul fogalmaznia. Eleve a párkapcsolati dolgokat el szerettem volna felejteni. Lehet az elején nyugodtan beszélek, viszont ha valami marhaság eszembe jut, akkor lehet kifakadnék, amit kurvára el akartam kerülni.
- Öhm, én sem gondoltam magamról, hogy bűnöző vagyok! - ingattam fejem. - De kössz a felvilágosítást azért - vakargattam meg tarkómat és megint fennakadtam a "leglényegesebb" infón.
Ezután Dante áttelepedett a matracra. Undorodva néztem a dohos darabra. Annyira utáltam ilyeneken aludni. Egyszerűen képtelenség ezt megszokni! Pedig sajna egy ideje már én ilyeneken fetrengek.
- Jézusom! - egyre rosszabb, amiket mondott. Sátor? Neh! Azt ne!
Ezzel felálltam ugyanúgy, majd helyet foglaltam mellette. Erre elkezdett előttem nudizni. Nos, mit mondhatnék? Jó teste volt. Pont. Ettől független nem váltam szüzinyóvá, hogy: jaj, a bugyim lerohadt és zavarban vagyok!
- Szexelni nem mersz, de vetkőzni igen... Értem... Vagyis nem... - hát nah, röhejes. - Akármennyire szeretnéd elkerülni, viszont fognak rád nedvelni a női nézők! - tartottam vissza röhögésem. - Szerény személyemre meg a palik verik ki.. Az sem jobb.. - vontam vállat szokásomhoz híven hanyagul.
Végignéztem magamon, majd húzgáltam pólómat. Jó, hogy mondta. Ez valóban irritáló! Viszont tuti, hogy előtte nem nudizok. Lehet a képernyők túloldalán élvezkedni fognak rajtam, ám a nemi erőszak veszélye elkerül. Nem bíztam annyira azért a pasasba. Nehéz lesz kiharcolnia... Alapjába véve bárkinek, hogy bizalmamat elnyerje!
- Senki se tudhatta, hogy ez lesz belőle. Hibásnak mondható, de mégse.. Ez rám szintúgy igaz - ekkor villámlott egyet és összerezzentem. Remek! |
Taylor bevallotta, hogy nincs kézügyessége, mire én is elmosolyodtam
- Így már értem. Szóval jó kislány? Bár megértem, mindenkire más hatással van az egyetem. Én is jártam, pénzügyi menedzsmentre, nem hiába, hiszen nem akartam műveletlen bunkó lenni. Meg szerintem otthon meg is bolondultam volna. Muszáj csinálni valamit, én például imádom a pörgést.
Arra, hogy ezek szerint nekem nem volt idióta barátnőm, hirtelen nem tudtam mit reagálni
- Ja, hát úgy is mondhatjuk. Annyit vagyok úton, hogy egy komolyabb barátnő szerintem csak nyűg lett volna. Neked talán volt? Vagy idióta barátod esetleg?
Biztos voltam benne, elvégre másképp miért mondott volna ilyet? Mondjuk nekem egy komolyabb kapcsolatom sem volt még, volt egy ami tartott másfél évig de még 22 éves koromban. Azóta meg úgymond a magam ura vagyok, viszont a kalandokat nem vetem meg. A szex jó dolog.
- Igen, a parkourt kinézem belőled. De ez nem jelenti azt, hogy rossz embernek tartalak. Tudom, hogy a tetkó nem egyenlő a bűnözéssel, hadd ne ragadjunk le száz évvel ezelőttre. Ma már az emberek nagy részének van és szerintem semmi kivetnivaló nincs benne - vontam vállat.
Mivel elzsibbadt a seggem, feltápászkodtam és helyet foglaltam az ágynak nevezett matracon, majd nagyot sóhajtottam, mikor rá kellett jönnöm, hogy ez se sokkal jobb.
- Még jó, hogy nem sátorban kell aludnunk. Bár 1-2 éjszakát még ki lehet bírni úgy, de hosszútávon kizárt. Iszonyú kényelmetlen - magyaráztam a lánynak, majd lekaptam a vizes pólóm, hogy kicsavarjam belőle a vizet.
- Bocs, remélem nem zavar, utálom azt az érzést, mikor rám tapad - jegyeztem meg
Arra nagyon meglepődtem, hogy őt valaki más nevezte be a showba
- Hűha, hát ezért ami itt várt minket, szerintem minimum egy bal öklöst megérdemel az illető azért, mert ideküldött. Ez aztán semmilyen fogadást nem ér meg. Még számomra is durva, pedig több éjszakát is töltöttem már a vadonban, meg a hegyekben is. |
A tetoválóművészre elkuncogtam magam halkan. Ha tetováló lennék jobb lenne, ha engem mindenki elkerülne. Borzasztóan rajzolok, és a pálcika embereken kívül mást produkálni sosem tudtam. Türelmem sincs a firkáláshoz. Nincs igazán térlátásom!
- Inkább legyen boldog az emberiség, hogy nem vagyok tetoválóművész! - vigyorogtam. - Eleinte jó kislány voltam és ez lett belőlem idő közben - vontam vállat.
Az egyetemet nem egyből full tetkósan kezdtem. Olyan társaságba kerültem és a pasim egyaránt egy lázadó volt. Bár mostanra rájöttem, hogy egy degenerált nyomorék volt. Nem véletlenül dobtam. Kezdett elszállni magától, és én biztos, hogy nem fogom eltűrni ezt az alárendelősdit. Bekaphatja!
- Igen, az - böktem ki. - Látom neked nem volt idióta barátnőd mostanság.. Légy hálás a Mindenhatónak! - valóban így gondoltam, hiszen a legtöbb nőci oda meg vissza van érte.
Biztos, hogy nem láttak igazi BDSM-et. Szerintem nem igazán tetszene nekik, ha valóban azt csinálnák velük, mint a pornókban. Brr, és még egyszer rá akart venni az a barom. A light BDSM elemekben benne vagyok, de az ütlegelés, meg tágítás... Franc se tudja mik, azt már nem!
Az extrémsportokra jó, hogy fel nem csillant Dante szeme. Ezt a témát kente-vágta. Végül a parkourt is a veszélyes sportokhoz soroltuk. Hm, az elején tűnt nekem annak utána már fel sem tűnt.
- Szóval ezt már kinézted belőlem? Értem... - ejj, pedig sokszor a kirívó, extravagáns külső nem rejt veszély iránti sovárgást. Van egy olyan ismerősöm, aki kinézetre jobban szét van varrva, mint én és mégis gyáva jó kisfiú.
Érthető volt a pali reakciója, amikor a csitrikről meséltem. Én sem voltam másképpen, pedig bakker, én csaj vagyok!
Inkább hagytam is ezt a fenébe, és áttértünk másra. Nos, New York-ot jó magam is szerettem. Pezsgés. Élet. Veszély. Nekem való város! Ha már Amerika, akkor Los Angelest és Las Vegast tudnám kedvenceim közé sorolni.
- Pedig így alapjáraton nekem nem tűnt izgalmasnak ez a show. Sok hülyével lettél volna összezárva és luxus - csóváltam meg a fejemet. - Engem egyik ismerősöm szopatott meg. Helyettem jelentkezett, és meglepődve fogadtamegy hívást, hogy menjek castingra. Aztán fogadtam vele, hogy megnyerem... De ő sem sejthette, hogy mi lesz ebből - sóhajtoztam a végére. |
Megnyugodtam, hogy neki sem ízlik a konzerv, tehát nem én vagyok finnyás, hanem valóban rossz. Dehát mire számítottunk? Három fogádos ebédre? Nyilván nem, de ennél azért talán picit többre. Arra, hogy mégis milyen foglalkozásra gondoltam, picit végignézve rajta így feleltem:
- Talán tetoválóművész, vagy valami hasonló, kicsit extrémebb foglalkozás. Igen, ez passzolna hozzád, látom szereted a tetkókat.
Furcsa volt ez az egész, az tény. Itt vagyok egy lakatlan sziget kellős közepén, zuhog az eső, és kuksolok egy kunyhóban, amely bármelyik pillanatban a fejemre omolhat.
- Unszadista Mr. Grey? - nevettem fel a kijelentésére. - Az meg kicsoda? Csak nem az a pali, abból a szexkönyvből, vagy mi... nem olvasok ilyeneket - csóváltam a fejem, viszont az extrémsportok megemlítésére ismét felfigyeltem.
- Igen, imádom őket, a lehető összeset kipróbáltam már szerintem. Ezek nélkül unalmas lenne az életem. - mondtam.
- Á, parkour? Na igen, ezt már el tudom képzelni rólad. Igen, szerintem ezt is az extrémsportok közé lehet sorolni, attól függ mennyire veszélyes helyeken űzöd ezt, na meg milyen magasan.
- Fúj - húztam el a számat, amikor megemlítette a fiatal csitriket - Isten ments, az még rosszabb. Inkább hanyagoljuk ezt a témát, még felfordul a gyomrom.
Ezután mondta, hogy New Yorkból való, mire így feleltem:
- Klassz hely, jártam már ott egy párszor. - majd a következő kérdését megválaszolva így szóltam: - Szeretem az izgalmat, és tudod, pénzből is megárt a sok. Sokat túrázom, és néha alug várom, hogy a szabadban lehessek. Szeretnék életem során minél több helyre eljutni, minél több dolgot kipróbálni, csupán ezért jelentkeztem ide. Kíváncsiságból. |
- Ja - húzogattam a szám. - Viszont jobb, mint éhen dögleni! - tettem hozzá, és folytattam tovább az evést.
A személyesebb kérdéseire egyelőre válaszoltam. Annyira nem voltak vészesek, de lelkizést nálam felejtse el! Lelkisegélységet hanyagolom, ahogy a lelki szemetes szerepét szintén.
- Miért? Mégis milyen foglalkozásra gondoltál? - helyeztem magam mellé az üres konzerves dobozt. - Nos? - emeltem meg szemöldökömet kérdően.
A drukkolásra azt hittem felnevetek. Közönyt éreztem a többiek iránt. Persze, mint említettem halálukat sem szerettem volna, illetve ha meghalnak ne előttem tegyék. Akármennyire vagyok közönyös, viszont a halál látványa megrémít. Mintha kerülném a szembesülést milyen a halál. Így beszélni beszélek róla, ám ha látnám... Vagy én haldokolnék... Nem tudom. Eddig ezek nem foglalkoztattak. Éltem életemet. Buliztam. Tanultam. Erre megtapasztalom közvetlenül a nélkülözést és az életért való harcot.
A filozófikus gondolat foszlányaimat ezzel talonba raktam, és helyette tippelgettem, hogy a férfi mégis milyen munkával rendelkezhetett.
- Szóval te egy unszadista Mr. Grey vagy? Értem... - utaltam arra a kátrány könyvre, majd legyintettem egyet.
A titkárnő hallatára egy kicsi választott el attól, hogy valami perverzet ne nyögjek be. Végül visszafogtam személyem.
- Akkor értem már miért akartál búvárkodni... Extrémsportok, mi? - vakargattam meg a tarkóm. - Nálam ez a parkourban merült ki, ha ezt lehet extrémnek nevezni - gondolkodtam el hangosan.
A nevetését egy halvány vigyorral tudtam le. Van humorom, de valamiért, hogy máson vagy vele nevessek sose ment. A mosoly dettó ilyen. A vigyorom meg általában ravaszságot, lenézést netán rosszat sugallt. Most éppenséggel a szórakozottságom volt felfedezhető benne.
- Idősebb hölgyek? Én a fiataloktól félnék... 12 éves csitrik. Pelyhesedik a fiúknak és a lányoknak, akkor már tuti ivarérett felnőtt és ideje "dugcsizni" - hát nah, a mai generációkat elnézve sajnálatos módon ezt szűrtem le.
Következő kérdését hallva sóhajtottam egyet. Kicsit vonakodtam az ismerkedésektől. De ez sem túl személyes úgy hiszem.
- Igen meg az elébb mondtad, hogy hiányzik neked Firenze - Sherlockina veszett el bennem! - New york-i vagyok.. - reméltem, hogy az is maradok. - Amúgy ha te ilyen gazdag vagy és jó dolgod volt, akkor miért neveztél be ebbe a marhaságba? - kivételesen most én nyitottam felé. Ritka percek egyike! |
- Minél többet eszek ebből a konzervből, annál inkább rájövök, hogy mennyire szar - motyogtam magamban, majd figyelmesen hallgattam Taylor szavait.
- Tolmács? - vontam fel a szemöldököm - Ne érts félre, szép szakma, csak nem gondoltam volna, hogy ezt tanulod. De drukkolok, hogy mindannyian élve kijussunk innen. Őszintén szólva elkezdett hiányozni az otthonom Firenzében...
Minél többet megtudtam a lányról, annál inkább rájöttem, hogy egész jófej, és az ezelőtti viselkedését csak a szituáció okozta, amit megértek, hiszen ha nem kirándultam volna annyit életem során, akkor biztosan én is hasonlóan ki lennék akadva.
Amikor felsorolta, hogy milyen munkákat képzel el nekem, felnevettem:
- Nem jársz messze, sőt az egyiket el is találtad. Cég- és hoteligazgató lennék, bár az apám többet foglalkozik az egésszel, mint én. Jobban szeretem a szabadságot, meg a világot járni, mint, hogy otthon kuksoljak és egész nap öltönyben szaladgálva intézzem az igazgatói poszthoz társuló papírmunkákat. Arra vannak a titkárnők - mosolyogtam. Valójában tényleg nem nagyon érdekelt sem a cég, sem a hotel, de milyen jó is az ha az ember megengedheti magának, hogy csak papíron legyen igazgató.
Arra a kijelentésére, hogy tipikus sármőr vagyok és egy erotikus könyv szereplőjének is elmennék, meglepődve felnevettem:
- Hát, hasonló dolgokat hallottam már, de ez tetszik - mondtam. - Bár nem áll szándékomban sem modellnek állni, sem erotikus magazinokban pózolgatni. Tudod nem tudnék azzal a tudattal nyugodtan aludni, hogy idősebb hölgyek izgulnak a fotóimra.
- És honnan jöttél? - érdeklődtem tovább. Tudtam, hoyg szinte az egész világról jelentkeztek erre a showra. - Talán az akcentusomból már rájöhettél, hogy jómagam olasz származású lennék. |
A férfi követte a példámat és leült mellém. Nem kommentáltam kijelentését, miszerint ez álomvilla. Jézusom! Hiányzik az otthonom. Igaz, gazdagok sosem voltunk... Egyszerűen jó módban éltünk. Volt életszínvolunk. Ez a hely meg maga a pokol! Amióta itt vagyok rájöttem, hogy mennyi dögtől félek. Ez fog egyszer kiidegelni! Fájdalmas elképzelni azt a szituációt, hogy esetleg egy kígyóval vagy patekkal ébredek. Akkor leszek szerintem pszichopata állat!!!
- Én is - válaszoltam röviden, amikor a kunyhó állapotáról tanakodott.
Elhallgattam, és a férfire figyeltem. Nem vágtam szavába. Szóval a hajó, mi? Egyszerűen gyökér volt, aki ezt kitalálta. A legjobb az egészben, hogy direkt csinálták meg. Arra leszek kíváncsi, hogy a műsorvezető mennyire fogja bírni a strapát. Lehet a hajótörést túl lehetett élni, de az itt lét... Bár hidegen hagy a lelkivilága! Mellesleg rajta kívül vannak egyáltalán vezetők? Tuti, ez rohadt nagy sziget és őrültség lenne egy kis fiatalka pápaszemes paleszt bedobni szó szerint a mély vízbe. Totál cukikának és ártatlankának tűnt. Haha, hogy lesett egy nagyot, amikor nekimentem. Hm, érzem a kihasználás kellemes illatát... Hahaha...
- Necces lenne. Bár úgy vélem a nyílt törés vagy egy jókora seb sem lett volna kifizetődő - sóhajtottam fel. - Ez túlélhető. Remélhetőleg hamar begyógyul - túrtam bele vizes tincseim közé.
A sérülés ellátása után jöhetett a jól megérdemelt evés. Ahogy Dante, így én sem élveztem ki az étel ízét. Konkrétan zabáltam. Ennyire állatias szintre süllyedni... Megalázó? Talán. Ám abban a pillanatban ez meg sem fordult a fejemben.
- Egyetemen tanultam. A műsor miatt csúsztattam egy félévet - morgolódtam ingerülten, de ez magamnak szólt és nem a pasasnak. - Amúgy tolmács leszek, ha innét élve kijutok és elvégzem rendesen a sulit - zártam le ennyivel a válaszom. - És te? Modell? Cégigazgató? Őőő, menedzser? - jutott eszembe a legklisésebb szakmák, amiket rá tudtam aggatni. - Tipikus sármőr vagy és az erotikus könyvekben ilyesmi posztokba kerülnek ezek a karakterek - vigyorogtam és hecceltem. |
Miközben a kunyhók felé vezetett utunk, nagy vihar kerekedett, így fel kellett gyorsítanunk a lépteinket. Nekem nincs bajom az esővel, na de megállás nélkül egész nap az már mégis sok. Ráadásul mellé ez a meleg, fülledt levegő... Legalább megfázni nem fogok.
Taylor segített a cipekedésben, amit egy mosollyal díjaztam. Lehet nem is rossz ötlet ez a ,,közösködés''. Sietve értünk be a kunyhómba, és én is levágtam magam Taylor mellé a földre.
- Álomvilla... - motyogtam magamban, a fejemet rázva és halkan nevetve. Hogy ez mennyire rohadtul eltér a saját házamtól. De végülis nem bántam, kell a változás, és ha az ember megtapasztalja milyen ha a jól megszokott mindennapjai egy szempillantás alatt ezzé lesznek, majd később jobban értékeli azokat.
A kis kunyhót szinte érezni lehetett ahogyan mozog a szél meg a vihar hatására.
- Reménykedjünk, hogy nem fog összedőlni - mondtam.
Taylor kérdésére, hogy hogyan sérültem meg, így feleltem:
- Szerencsétlenül estem a vízbe és beütöttem. Nem tudom, hogy a süllyedő hajó valamelyik részébe, vagy a vízben volt valami - vontam vállat. - De nem is olyan fontos, örülök, hogy legalább nem tört el. Kicsit sem lenne jó törött lábbal végigcsinálni ezt az egészet.
Hagytam, hogy tegye a dolgát, és hátradőltem, az ágynak nevezett rongyos matracnak, majd pár másodpercre lehunytam a szememet.
Picit felszisszentem ahogyan a fertőtlenítő a bőrömhoz ért, de aztán Taylor hamar bekötötte.
- Jobb nem is lehetne a körülményekhez képest - nevettem fel.
Ezután Taylor nekem is adott egy konzervet.
- Köszi - mondtam, majd felbontottam és falatozni kezdtem. Nem is nagyon figyeltem az ízére, ahhoz túl éhes voltam.
- És, te mivel foglalkoztál a műsor előtt? Hogy kerültél ide? - érdeklődtem. |
Soren szavaira elvigyorodtam. Úgy nézett ki mindenki vette a poént. Végül Dante ott lyukadt ki, hogy nem szeretne kamerák előtt szexelni. Ó, váó, lehet mégse nyelte el Koton Botondnak a lelkét a perverz univerzum sötét oldala. Bár igazából tök mindegy, valószínűleg láttak nudiba minket... Az én részemről a leggázabb... A menstruáció.. Imádok itt lenni!
- Helyes! - vigyorodtam el.
Annyira megörültünk a zsákmánynak, hogy szó nélkül faképnél hagytuk csóri műsorvezetőt. Csak elnézi nekünk, hogy ilyen bunkók voltunk. Nem mintha annyira érdekelne a dolog, de érdemes lenne jó kapcsolatot ápolni vele. Hm, lehet kitervelek valamit, amivel a közelébe férkőzhetek és elérhetném nála, hogy minden kívánságomat lesse. Bár kurvának tuti nem fogok állni! Szóval az, hogy Soren elé állok pucéran és felajánlom szolgáltatásaimat... Nos, egyenlő a nullával. Ahhoz nagyon elkeseredettnek kéne lennem.
Követtem Dantét, és próbáltam a cipekedésben egyaránt segíteni. El kellett kerülni, hogy a lábát ettől jobban megerőltesse. így is a fene tudta, hogy mikor fog helyre jönni neki.
Útközben elkapott minket az eső... Sőt, lassan viharrá változott. A fák lombjait őrült módjára táncoltatta. Villámok fényt leheltek a lassan sötétedő dzsungelbe. A mennydörgés hangja betöltötte az egész szigetet. Sietősebbre vettük a lépteinket, és nehezen megérkeztünk a kunyhóhoz. Ahogy a kunyhóba léptünk zihálva vágtam le magam a földre.
- Bassza meg! - igazítottam meg csurom vizes hajamat.
Az eső kopogását rendesen hallani lehetett. Kezdtem attól félni, hogy ezt az instabil tetőszerkezetett szétlyukasztja.
- Hogy sérültél így meg? - kérdeztem tőle, és a ládához léptem ahonnan kivettem a kötszert és fertőtlenítőszert.
Végül Dantehoz guggoltam, és sérült lábán felhúztam a nadrágnak a szárát. Megvizsgálva a sérülést, szerencsére zúzódáson és némi horzsoláson kívül semmi komoly. Nyílt, vérző sebbel fogalmam sincs, hogy mit kezdtem volna.
- Bocs, ha csípni fog, de a horzsolást sem fog ártana lefertőtleníteni! - magyaráztam, majd egy kendőre raktam a fertőtlenítőből. Óvatosan nyomkodtam bőréhez, és ennek végeztével befásliztam. - Jó lesz így, netán szoros? - pillantottam fel az arcára.
Ezután kivettem magamnak egy konzervet, amit felbontottam. Mivel cuki voltam, ezért neki is odadobtam egyet és kést egyaránt odaadtam. Éhes voltam mitagadás! |
|
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
