|
Témaindító hozzászólás
|
2017.07.09. 21:58 - |
 |
[7-1]
Nos, ezt örömmel hallom? Ennyi? Kicsit azért többre számítottam. Valamilyen szinten direkt fogalmaztam most kétértelműen és semmi. Velem lenne a baj? Ettől egyértelműen nem tudom a tudtára adni, hogy kedvelem. Pedig tényleg nem akarom őt kihasználni már...!
Mellesleg egy barom vagyok! Mintha ez lenne a legnagyobb problémám. Sajnos ilyen ez a hiány. Boldogan osztanám meg vele ágyakrobatikával kapcsolatos tudásomat. Őszintén szólva simán lepippantanám. Hogy ezt így earlyben vagy sem? Fogalmam sincs, hogy teljesen elborult aggyal bevállalnám-e. De előbb-utóbb mindenképp megtenném. Igazából ezzel semmi gondom nem volt. Sosem finnyáskodtam ezt illetően. A régi exemet is ahogy tudtam igyekesztem kielégíteni, mert örömömet leltem benne. Mostanra ez csesződött el, és totálisan egyoldalú volt az egész. Egyáltalán nem figyelt rám. Talán ezért vonzódtam mindig a szerényebb pasikhoz.
- Úgy vélem ez alap - mosolyogtam féloldalasan. - Tényleg nyugodtan kukkolhatsz bármikor és lephetsz meg személyeddel! - kuncogtam.
Ezután hallgattam a felvételt és egyúttal érdeklődtem, hogy mi a helyzet a gépen. Amikor mondta, hogy semmi érdemlegeset nem talált csak elhúztam a számat fanyaran. Kár! Minden fogyóban van és egyedül is vagyok, szóval csodás!
- Mindegy akkor - motyogtam. Mégse mondhattam azt követelve, hogy adjon kaját, ruhát, fegyvert meg mindent jóságot.
A bennszülöttes részhez érve mindketten elfehéredtünk. OMFG! Ez komoly? Én nem akarok Tarzannal találkozni! Nekem Soren meg egy-két túlélő tökéletesen megfelel, ha szociális életemről van szó, de ebbe sámánok meg egyéb woodoos marhaságok nem férnek bele!
- Ne már! - fogtam meg az arcomat kissé kétségbeesetten. - Igaz, kezdem megszokni a szitut. Az állatokat meg úgy alapjába véve a közeget, de ez kicsit sok! - fakadtam ki. - Azért nem akarok megmurdelni és az ember dolog azért másabb! - magyaráztam.
Tudtam a korlátaimat és tartottam attól, hogy egyszer én húzom a rövidebbiket. Főleg most gondolkoztam el ezen, hisz szövetséges nélkül maradtam és magamra tudok csak hagyatkozni. Nem kertelek, de azért jó volt, hgoy valaki mellettem állt és támaszomnak hihettem.
- Ugye biztonságban vagyok? - kérdeztem elveszetten. - Nem tudom, hogy láttad-e, viszont Dantéval megromlott a kapcsolatom és... - haraptam be alsó ajkamat. - ...és magamra maradtam - túrtam bele a hajamba. |
Csodás, sikerült zavarba hoznom ezzel a hülye kétértelmű elszólással. Jah hát igen, hoppá nem 20+as mérettel rendelkezem, ez van. Természetesen ezt nem kötöm az orra alá. Amúgyis ismertem olyan havert aki állandóan azzal menőzött, hogy jajj neki 22 centi, aztán mindig csipogott, hogy nem teheti be a csajának tövig mert a felénél már fáj neki. Hahaha! Inkább örülök annak, hogy kisebb, mert úgy rakom be tövig ahogy nem illik, ráadásul a partnerem is élvezi azt. Pontosabban élvezné...az a fránya feltételes mód.
Szerencsére Tay ennek ellenére azért nem égett ki teljesen, vagy ha mégis akkor nagyon jól palástolta ezt az biztos. Elég jól viselte a kiakadásomat is, ami igazából nem volt olyan vészes. Mármint azért sokkal durvább a helyzet ha teljesen kiakadok és kikelek magamból. Ekkor megszólalt, hogy hozzá bármikor mehetnék. Ó váó, mi a fasz? Ráadásul még láda nélkül is? Nemrég még ki is jelentette, hogy cuki vagyok meg ilyenek. Még a végén lassan kezdem elhinni, hogy van esélyem nála. Jó lehet más rávágná, hogy mekkora barom vagyok, hát mozduljak már rá, hiszen annyi jót mondott...de nálam ez máshogy működik. Már annyiszor csalódtam, hogy egyre inkább hajlok afelé, hogy igazából semmi esélyem senkinél se. Utálom ezt az érzést már lassan, hogy elhitetik velem, hogy bármi is lehet, aztán a vége ugyanaz mindig...lapát. Már elegem van ebből ezért is lenne szar ha megint koppannék. Valószínűleg ezért is vagyok ennyire hitetlen már. Hiába a bíztató szavai, ha közben ott van az érem másik fele. Ingattam kicsit a fejemet, majd azért halványan elmosolyodtam:
- Nos, ezt örömmel hallom - valóban így van ez tény, viszont inkább a ládára koncentráltam már félig. Eltűnődtem a szavain majd sóhajtottam:
- Valószínűleg tele van baromságokkal. De inkább csak a végére tekerek vissza, hiszen ott a lényeg - a zuhanás pillanata bizony. Az értékes dolgokra kicsit összeráncoltam a szemöldökömet mondva - Ah, már végignéztem a gépet én nem találtam semmit igazából, de ki tudja - lehet ő talál olyat ami számára igenis használható.
Természetesen a gyümölcsöt nem fogadtam el, hiába mondta, hogy szívesen adja. Tényleg nagyobb szüksége van rá. Sosem tudhatja mikor jön majd jól ínségesebb napokon. Viszont tényleg nem szabad ezt a majszolást sokáig néznem mert hát na...beindul tőle rendesen a fantáziám az biztos. Így is rövid ideig néztem, de az biztos, hogy az agyamba égett basszameg. Ha nem ezzel fogok álmodni akkor semmivel se cseszem. Rohadt életbe bele!
Még szerencse, hogy eltereltem ezzel a cuccal a figyelmemet, mert ha sokáig elkalandozok akkor bizony hamar felállna. Amint a felvétel végére értünk nagyon meglepődtem és tényleg el is kellett gondolkoznom. Most az a nagy kérdés, hogy ezek az igazi benszülöttek, vagy a statiszták? Ajjajj...nagy gond. Utána kell néznem mindenképp ennek. Tay kérdései térítettek észhez, hiszen elmerültem rendesen a gondolataimban. Sóhajtottam egy rövidet zavartan majd a hajamba túrtam mondva:
- Gőzöm sincs... - kis hallgatás után folytattam - ...gőzöm sincs. Mármint, miért hazudnának haláluk pillanatában? Kicsit furcsa lenne... - nem akartam megijeszteni, de előbb vagy utóbb mindenképp találkozni fog legalább egy bennszülöttel. Az a legnagyobb kérdés inkább, hogy vajon statisztával aki biztosan nem fogja megölni, vagy pedig igazival akinél ugye nem lehet tudni ezt. Akárhogyis, az utóbbiba féltem belegondolni. Lehet nem a csajom meg ilyenek, de ő a kevés ember egyike akivel azért elég jól megtaláltam a közös hangot. Nem örülnék neki, ha ilyen miatt el kell, hogy veszítsem, pláne úgy, hogy csak a kibaszott tv-ből lesve tudom meg. Ezért is kell ennek mindenképp utána kutatnom. Csak azt tudnám, hogy a többi műsorvezető társam úgy mégis mi a jó Istent csinál? Nekem kellett erre is rájönnöm, azért mert kíváncsi jellem vagyok és mindenbe beledugom az orromat? Faszom!
Bezzeg ők mindenről tudnak, állandóan a tv előtt kuksolnak valszeg, ha már ennyire látták a múltkori kis anakondás kalandunkat. Bár aláírom én is szoktam nézni. Múltkor például érdekeset láttam, Dantéval összerúgta a port Tay. Nem figyeltem pontosan az egészre, nem hallgattam ki, csak beletekertem. Furcsa...bár közben örülök is neki azért egy picit, hiszen így nem kell mondjuk azt látnom, hogy megkörnyékezi őt, esetleg még rosszabb szexelnek is. Valamiért még a gondolatába is beleőrültem. Közben azért ott a másik oldal is, hogy most szar lehet azért neki. Nincs egy szövetségese sem és magára van utalva. |
Zavartan, hevesen pislogtam párat, ahogy mondta ezt a ládás dolgot. Ó, váó! Van benne valami, bár kicsit furán jött ki. Lehet én kombináltam. Fogalmam sem volt, de úgy gondoltam jobb, ha nem kérdezek vissza rá, hogy ez utalgatás volt vagy sem.
- Nos, kíváncsian várom azt a meglepetést! - mosolyodtam el.
Közelebb mentem hozzá és a ládát szuggeráltam. Hm, tény és való, hogy Soren ládájának igencsak örültem volna, de ha már így alakult, akkor ez is bőven megfelel. Legalább valami érdemleges is történik azonkívül, hogy úton, útonfélen kiakadok mindenen és mindenkin.
Ha már kiakadás meglepő módon a srác kikelt magából. Egy árva rossz szót nem szóltam, és szavába sem vágtam. Csupán hagytam, hogy kitombolja magát. Annál rosszabb nincs - magamból kiindulva -, ha épp dühöngsz és csítitgatni próbálnak.
- Hozzám mindig jöhetnél! Szívesen fogadlak téged bármikor! - ingattam meg fejemet. - Oké, láda nélkül is - hozzátettem, hogy mégse tűnjek haszonleső bulának.
Csak ezek után köszönt vissza nekem. Én ugyan nem vettem zokon, viszont furcsa volt ez is. Ettől függetlenül ezen nem akadtam fenn.
- Remélem nem holmi marhaság van benne - dünnyögtem. - A gépet látva tuti magán volt. Lehet értékes cumó van benne - rántottam meg a vállamat hanyagul.
Ekkor kínáltam meg gyümölccsel, amire lehülyézett majd megköszönte. Végül inkább gyümölcsöt majszoltam mintsem beléerőszakoljam azt.
- Szívesen adtam volna - kuncogtam és ezzel egyúttal lenyeltem a falatot.
Kíváncsian néztem, ahogy Soren bíbelődött a doboz felnyitásával. Amint sikerült kinyitnia el is indította a kazettát. A sercegésre elfintorodtam majd ahogy tekergette megtalálta az elejét is a felvételnek. Átvettem tőle a képeslapot és eltűnődve nézegettem azt. Természetesen eközben füleltem. A bennszülöttekre felkaptam a fejemet.
- Mi a fene? Most félnünk kéne? - ez főleg rám nézve volt tré. Én szörnyet halok, ha egy ágyékkötős busman sámán elátkoz majd hasfelmetsző Jacket játszik. - Szerinted ez igaz? - kérdeztem rá kerekperec és eldobtam a banánhéjat. |
Picit összerezzentem mikor egy hang szólalt meg mögülem, hiába volt ismerős. De még mennyire, hogy az volt basszus. Így is múltkor az a hülye barom Noah pont vele szivatott, pedig ha tudná, hogy mennyire volt igaza basszameg. Persze ezt neki nem fogom beismerni, ott rohadjon meg. Kúrogassa csak Morganát, vagy a rák se tudja kit, bár Taylort kihagyhatná a "na ezt is meghúztam" listájáról. Bár nem féltem a lányt tudom, hogy olyat beszólna annak a faszarcnak, hogy menten lesülne a pofájáról a bőr és inkább menne más lyukhoz...de megint ott van az érem másik oldala. Természetes, hogy az embernek hiánya van, ki tudja, lehet elcsábulna. Ennek azért nem örülnék. Na várjunk csak! Mi a fasz? Úgy viselkedek mintha lenne köztünk bármi is, vagy a nőm lenne. Tisztára egy féltékeny, kisajátító pöcsnek érzem magam. Jó ezen most kiégtem így hirtelen jesszus.
Inkább félresöpörtem ezeket az idióta gondolatokat, majd picit hátrafordultam vigyorogva:
- Hááát...ki tudja, lehet a kisebb ládában vannak a legnagyobb meglepetések - jó ez rohadtul kétértelmű volt, na mindegy. Vagy csak én vagyok a túlságosan perverz dög? A kérdésére csak ingattam a fejemet mondva:
- Most csak úgy leugrottam igazából, nincs a terveim közt ládázás. Már rohadtul elegem van belőle. Az elmúlt pár napban mindig néztem a kamerákat és ahol voltak emberek állandóan oda cipeltem. Erre mire leértem, minden egyes alkalommal eltűnt mindenki szőrén szálán - prüszköltem picit mérgesen - Szóval innentől nem fogom cipelgetni azokat a szarokat, vannak segédek, aki megnyeri annak az ajtaja előtt ott fog csücsülni a ládikó, szépen behúzza aztán csókolom. Aztán nyithatja is ki a Kinder meglepit - vontam vállat lazán - Amúgy szia! - üdvözöltem végül miután kicsit kirinyáltam magamat. Bár ez a köszönés is kicsit zavart volt, még szerencse, hogy nem lát a fejembe. Jesszusom, még belegondolni is borzalmas ebbe ha képes lenne erre. Következő kérdésére szórakozottan válaszoltam:
- Hjaah kis kutakodás után ráleltem végül. Nem jártam erre, gondoltam felfedezem a terepet, de azt nem gondoltam volna, hogy pont ilyet találok - összeráncoltam picit a szemöldökömet mikor a kezembe nyomta a banánt. Nem a gyümölccsel volt bajom, szeretem igazából. Felsóhajtottam egy picit majd visszaadtam neki:
- Ne legyél teljesen hülye Tay, neked nagyobb szükséged van rá mint nekem - mosolyogtam rá halványan - ...de azért köszi, értékelem - ingattam a fejemet. Amúgyis tudom, hogy milyen. A segédek innen szerzik az élelem egy részét ugye. Minek a felesleges plusz szállítás mikor itt is megterem? Természetesen mi műsorvezetők nem zabáljuk fel a meglévő élelmet a túlélők elől. Ekkor el is kezdte enni a sajátját. Na basszus, ezt inkább nem kellett volna látnom, így is durva gondolatok forognak a fejemben. Úgy döntöttem jobb ha inkább arra a hülye fekete dobozra fókuszálok. Sokkal jobb mintha máson pörögne az agyam, bár így is késő. Amint lelépek innen megint el fog lepni, de addig próbálok máson agyalni.
- Na lássuk a medvét... - dünnyögtem és már nyitottam is ki a dobozt. Soha a büdös életbe nem láttam ilyet. Persze rá volt írva, hogy ne nyissam ki, de ugye ez ki a faszt érdekel. Hamar egy kazetta szalagjával találtam szembe magamat. Ó váó és ha elindítom akkor ez ki lesz hangosítva vagy mi? Megnyomtam egy gombot és sercegés jött ki belőle mire összeráncoltam a szemöldökömet. Ahha, szóval ez a vége. Visszább tekertem egy másik gombbal de nem sokkal, mire a pilóta és valószínűleg a másodpilóta hangja köszönt vissza. Közölték, hogy tökéletes az idő Miamiban, jó útjuk lesz. Tűnődve pörgettem az ujjaim közt a viharvert képeslapot és átnyújtottam a lánynak. Szóval tényleg onnan indultak. Még a végén Sherlock Holmes leszek basszus. Tovább hallgatva a szalagot pár semmilyen beszélgetés után sejtettem, hogy ez nem csak ennyi lesz. Ekkor érkeztek meg a sziget környékére, valóban viharba kerültek. Viszont hirtelen leállt a motor, nem volt mi hajtsa a gépet, pedig villám se csapott bele. Mi a fasz? Ráadásul a végén a másodpilóta olyat is kérdezett, hogy látja-e ő is az embereket. Még zuhanás előtt. Mi a fasz?
Persze, bennszülöttekről hallottam, de azt nem gondoltam volna, hogy tényleg igaziak. Legalábbis arról volt szó, hogy statiszták akik itt vannak. Most az a kérdés, hogy valóban élnek ezek? Vagy esetleg már kihaltak? Ha igen, akkor mégis miben? Azt hiszem jobban körül kell majd néznem a templom esetleg az áldozóhely vagy a sírok környékén. Ez nagyon furcsa...
- Hmmm...nem semmi - szólaltam meg végül eltűnődve, persze agyilag máshol jártam. |
Ez a "jáccunk szokáig Lara Kroftot" - asszem így a Tomb Raiderben a nőcit - kezdett egyre kevésbé bejönni. Valahogy nem örültem, amikor múlthéten bekopogtatott nálam a Mikulás és a dzsungel kellős közepén kamerákkal a seggemben kellett betétet cserélni. Imádtam! Nem elég, hogy szétgörcsöltem az agyamat, oh, dehogy, az izi! Természetesen beütött jobban a szar és Dantéval is összekaptam. Valahogy úgy éreztem ezzel ért véget a szövetségünk. Megkedveltem, ezt bevallom, de sok volt, amit olykor leművelt. Én meg szokásomhoz híven képtelen voltam tartani a pofámat!
Mindemellett felnéztem saját magamra! Hogy miért? Általában a piros napok előtt a kelletténél jobban kívánom a szexet vagy pusztán a maszturbálást. Nem tettem meg! Lehet itt Danténak kéne hálásnak lennem, amiért felhúzott agyilag, és rávettem magam arra, hogy állatokat öljek. Ritka szar volt! Valahogy az ártatlan kis állatkát sajnáltam és szívem facsarodott össze, ahogy vergődött. Pláne, amikor beleállítottam a nyakába a bicskám, és hagytam, hogy kivérezzen. Azt hittem menten hányok meg sírok. Lehet mégse vagyok olyan erős és badass punk csaj, mint gondoltam? Azzal a párocskával anno jól jártam és én még naivan úgy hittem minden rendbe jön, illetve találkozom műsorvezetővel...
Mai nap folyamán bemerészkedtem a dzsungelbe. Éppenséggel húsra semmiképp sem vágytam! Gyümölcsöket szerettem volna gyűjteni. Banán, ananász és kókusz. Ezekben legalább biztos voltam, hogy nem mérgező.
Épp felmásztam egy fára a kókusz miatt, amikor megpillantottam lent a földön a pápaszemeskét. Egyből lemásztam a fáról nyögve nyelősen szerzeményeimmel majd intettem neki.
- Ilyen pici "ládát" hoztál? Hm... - szólaltam meg szórakozottan és mentem közelebb hozzá. - Amúgy szia! Hogyhogy erre? - néztem körbe és ismét a dobozkára emeltem a tekintem. - A gépben találtad? - helyeztem lábam közé a táskámat.
Ekkor kivettem egy banánt a táskámból. Megpucoltam. Nem tehettem róla, de még ma nem ettem semmit és éhes voltam. Végül nem óhajtottam bunkó lenni cukifiúval így kezébe nyomtam egyet az említett gyümölcsből.
- Ez azért sokkal finomabb, mint a bolti vacak! - dünnyögtem és számba vettem a gyümit. |
Jó pár nap eltelt mióta volt ez a közös műsorvezetői összeröffenés. Igazából ahhoz képest, hogy semmi kedvem nem volt hozzá, egész jól sikerült bár a társaságomtól nem voltam elragadtatva. Semmi bajom velük, de igazából egyikkel se szimpatizálok egyelőre. Valahogy ilyen téren nehéz eset vagyok sokszor, hiszen ha megtalálom az emberekkel a közös hangot akkor nincsen gond. Viszont ha ez csak részben történik meg akkor jön a kínos csend, vagy az erőltetett viccek tömkelege és sorolhatnám. Náluk viszont eleve az van, hogy nem jön át az életérzés.
Az egyik egy nőcsábásznak bedőlő mondhatni már-már naiv csaj, a másik meg egy nőfaló valószínűleg egy vagy többéjszaka párti kissé nagyképű faszi. Ráadásul ezek ketten még össze is keveredtek. Lelkiszemetes meg nem akarok lenni köszönöm. Az ágybéli teljesítményét és annak ajnározását meg főleg nem akarom hallgatni. Meg van a magam baja cseszem.
Napok múlva pár kisebb ládázás után amiknél az ég világon senki nem tévedt oda elhatároztam, hogy cipeli a ládát a faszom...se. Többet nem fogom hurcolászni azokat a szarokat. Dögnehezek, ráadásul ha a semmiért szenvedek vele akkor bosszantó na. Szóval úgy döntöttem, hogy yolo, legközelebb ha ládázni akarok akkor nem viszem le, csak mondom majd a nyertesnek, hogy a házánál lesz a ládikó és kész. Aztán majd lecipeltetem az arra való segédekkel. Ennyi basszameg.
Most is úgy döntöttem ideje kimozdulnom, viszont még mindig grumpy voltam a sok kudarc miatt, így egyáltalán nem volt ládázós hangulatom, csak ki akartam szellőztetni a fejemet. Sokáig jártam, míg végül egy lezuhant repülőre nem leltem.
Szórakozottan járkáltam körbe meg tanulmányoztam, hátha van benne valami. A székek alá kukkantva az egyik aljából egy ázott rongyos képeslapot halásztam ki. „Welcome to Miami” óh, szóval onnan indult a gép, csak végül lezuhant. Nem semmi. Bár valami kis magángép lehet ez, hiszen nem egy nagy utasszállító géppel ér fel, így valószínűleg valami kis kőgazdag tartott hazafele. Nem ért célba. Shit happens.
Szóval itt egy kis sztori: valószínűleg valami kis párocska a magánszemélyzetével Miamiban nyaralt, szereztek egy csomó szép emléket, élvezték a tengert, esetleg egy luxusszálloda milliónyi kényelmét, majd mikor hazafele tartottak akkor valami durva viharba kerülhettek és totálisan eltévedtek míg végül le nem zuhant a gép. Ki tudja mi miatt. Ez valóban furcsa. Ahogy elnézem a masinát csak a becsapódás miatti sérülések vannak rajta, de a fene se tudja, nem vagyok én szakértő. Viszont azt pontosan tudom, hogy van fekete doboz. Minden kibaszott gépen van olyan.
Ekkor jött a nagy ötlet, megkeresem én basszameg ezen ne múljon. Rohadtul kíváncsi természet vagyok és meg akarom tudni mi történt a lezuhanáskor. Jó sok időbe tellett mire megtaláltam, hiszen eléggé elrejtették, de végül az épségben maradt padlózatban leltem rá. Bingó!
Kijöttem a zsákmányommal a szabadba és egyelőre csak nézegettem. Hűha, elég komoly dolog ez azért. Vajon tényleg akarom én ezt tudni? Hogy a picsába ne... |
|
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
