|
Témaindító hozzászólás
|
2017.07.09. 21:55 - |
 |
[44-25] [24-5] [4-1]
Látszódott a barna csajon, hogy kissé zavarban volt, ami aranyos volt a részéről. Pedig már vártam, hogy Matthew lecsapjon rá, viszont nem tette meg. Én meg tartottam a számat. Tiszta gentleman, hogy tekintettel van a lánykára. Vajon tényleg lehet köztük valami?
Ekkor kezdett el Maggie tiltakozni, hogy már pedig ő nem akar pasizni és nem úgy gondolta. Aha, persze! Pont ezért volt annyire félreérthető az érdeklődése Dante iránt.
- Minél inkább tagadod annál inkább tűnik ez reális felvetésnek! - húztam az agyát.
Miközben sült a hal bámultam a naplementát, ami kifejezetten romcsi volt, ha ismételten barátnőm szavaival élek.
Amint kész volt az étel már eszegettem is óvatosan. Megfulladni nem kívántam a szálkákban. Épp nyammogtam egy kisebb darabkán, amikor a lány afelől érdeklődött, hogy hol tudnának aludni. Megint megvillantottam cuki énemet és készségesen válaszoltam neki vagy éppenséggel nekik.
- Nincs olyan messze egy falu, ahol vannak kunyhók. Nem egy Paris Hilton hotel, de sokkalta jobb és biztonságosabb, mint itt kint - magyaráztam. - Az ösvényt kövessék! - muttam abba az irányba, ahol az útka volt.
Ezután ha kérdeztek még válaszoltam vagy ha netán beszélgetni szerettek volna velem. Miután elfogyasztottam a halacskát arra a döntésre jutottam, hogy távozok. Kicsit kettesben akartam hagyni a turbékoló párocskát.
Elköszöntem tőlük majd mentem sietősen a kunyhókhoz. Amint találkoztam Dantéval összekaptam vele és elég csúnyán váltunk el egymástól. Hogy ezután mi fog jönni fogalmam sem volt!
[TAY OFF] |
A lányok még mindig ott tartottak, hogy most meztelenkedés lesz, intimszféra nuku, úgyhogy itt nem lesz olyan, hogy „csukd be a szemed” vagy „fordulj el” és társai. Ha mi itt legalábbis megtesszük egymás közelében, nos, a nagyobb közönség a tévék előtt mindenképp látni fogják. Az ilyen részeket szeretik megosztani a szerkesztők.
Taylortól egy szemforgatást kaptam, míg Margaret zavarba jött. Nem akartam lecsapni a magas labdát vagy még jobban zavarba hozni, úgyhogy inkább csendben eszegettem kajámat.
Amazon szövetségeséről volt mindig szó. Amikor közölte, hogy „ráadásul olasz” csak alig észrevehetően megráztam fejem és összevontam szemöldököm. Olasz félisten, remek. Mintha valami randi shown lennénk komolyan… Arra már nem is reagáltam, hogy engem is beleszúrt mondandójába Taylor. Természetesen büszkeségemnek és egómnak is jót tett a bók, de – még ha ezt szóban nekik nem mondtam – nem a szexért meg egymás hülyítése miatt jöttem. Tökmaglány végig nézett kissé sem feltűnően. Egy apró sóhajjal folytattam vacsorámat.
Margaret szinte Taylor felé intézte kérdését miszerint kellene valami menedékféleség. Valóban nem volt rossz ötlet. A két lány között cikázott a tekintetem, s azon gondolkodtam közben, hogy milyen jó is lenne az otthoni ágyamban aludni… |
Mihelyst a nap eldöntötte, hogy lassan aludni tér, fekete fátyol húzódott az égre, az idő pedig jóval hűvösebb lett. Ilyenkor mindig bánom, hogy ennyire vékony alkatom van. Ha kövér lennék a zsírpárnák legalább felmelegítenének. Bár szerencsésnek mondhatom magam, mert ha nem eszek, akkor vagy alszok, vagy valószínűleg halott vagyok. Mégsem látszik meg rajtam, hogy egy zabagép vagyok. Ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább elálmosodtam. Egy szemhunyásnyit sem aludtam azóta, hogy partra sodort a víz. Természetesen, ha nem vesszük figyelembe azt az apró részletet, hogy nem emlékszem meddig feküdtem a semmi közepén. Eszméletlenül. Taylor nagyon felpaprikázott, mikor megemlítette a szövetségesét. Ezért megpróbáltam belőle minél több infót kiszedni, puszta kíváncsiságból. Ez amolyan női dolog. MINDENT tudni akarunk. Ki az? Hol lakik? Hányas a lábmérete? Milyen parfümöt használ? Nem volt hátsószándékom, mikor rákérdeztem jóképű-e a fószer. Látszólag azonban eléggé félreértették a kérdezősködésem.
-Haha, dehogy, nekem nincs rajongótáborom. –Kimondottan zavarban éreztem magam, és vakargattam a tarkómat. Próbáltam terelni a szót több-kevesebb sikerrel.
-Ugyan, semmi ilyenről nincs szó. Nem akarok pasizni. –Vetettem oda Taylornak egy félmosoly kíséretében. Amikor megemlítette, hogy talán Matthew-nál kéne próbálkoznom kínosan felnevettem, és ha azt hittem eddig, hogy ennél gázabb már nem lehet valami, hát az lett. Egy pillanatra végig kukkoltam a fiút. Igencsak fiatalnak tűnt, nem tudnám megmondani pontosan hány éves. Talán 20 körül lehet? Az ilyenek csak az alkalmi kapcsolatra vevők, tőlem ez naaaagyon messze van. Amúgy sem kéne ilyeneken törnöm a fejem. Mintha egy szigeten belehetne pasizni..
Az égen vöröses fények uralkodtak. Mindig is szerettem a természetet, pont az ilyen pillanatok miatt. Otthon gyakran fényképezgettem, szinte mindent, ami tetszett. Egy téli táj, egy fára mászó macska, vagy egy hangya, ami éppen elhurcolja áldozatát. Mikor magamhoz tértem a merengésből, befejeztem a mennybolt bámulását, amelyet mellesleg szájtátva tettem, szóval ha eddig nem néztek mentálisan betegnek, mostmár biztosan.
-Nem akarom elrontani a jó kedvet, de este hol fogunk aludni? –Kérdeztem Taylorra nézve bizakodóan. Csak tud valami szuper helyet, ami jobb, mint a sár, és a mocsok lepte talaj..
Közben, miként elméláztam, beugrott pár dolog a hajóútról. Emlékszem, hogy a jacuzziban ültem, és koktélt iszogattam. Eléggé bevoltam állva, pedig nem szoktam ennyire „elengedni magam”. Kiszálltam a jacuzziból, majd a hajókorlátra tenyereltem. Ritkán szoktam inni, ezért biztos megviselt a pia.. Nem is akarom tudni mik történtek azon az úton. Ha csak belegondolok, kerülget a rosszullét.
|
Meglepődve pislogtam párat hevesen, amikor hozzánk vágta a barnácska, hogy látta a filmekben miként kell tüzet csinálni. Jézusom! Reménykedtem abban, hogy nem épp egy pihentagyú filmből vette a technikát, amiben annyira biztos.
A haj összeborzolásra szám megrándult és apró mosollyá változott. Hm, tényleg gondolkoznom kéne azon, hogy őket összeboronálom. Az olyan nagy motíváció lenne,ha valóban kapnék némi pluszt. De jó lenne édes Istenem!
Ekkor dobtam be, hogy a nudiját val'szeg full hd-ban, ha nem 4k-ban, de látták. Sajnos ez a showbiznisz ezen a szigeten.
- Igen, mindent. Ám ha a TV-ben nem is adják le attól még a műsorvezetők láthatták - mondtam el a teljes igazságot. - Ebből lehet következtetni, hogyha netán, khm... - néztem felváltva a csávóra és a csajra. - ...odakerültök valakivel azt is felveszik. Itt nincs olyan, hogy intimszféra - dünnyögtem morcosan. - Nehéz lesz, hisz jó ideig szinte biztos, hogy maradunk... Ha csak fel nem fal minket egy cica, esetleg meg nem halunk valami mérgezésben vagy éhínségben - sóhajtoztam a végére.
A cukkolásra szememet forgattam meg. Hahaha, sejtem. Akkor milyen rajongótáborom lesz, ha előjön belőlem az állat és a józan eszemre fittyent hányva fogok szexelni például. Csodás lesz!
Eközben néztem ahogy a párocska együtt dolgozott. Valóban soakt fogott a srác, és emiatt le a kalappal előtte. Pláne, hogy én is kapok a jóságból. Természetes, hogy elfogadtam a meghívást.
Viszont hökköltem egyet, amikor feledtébb érdekes kérdést szegezett nekem a lány. Mi a fene..? Mindegy, ezen ne múljon!
- Szerintem az - képzeltem el Dantét. - Kidolgozott teste van az szent, és arcra is helyes. Ráadásul olasz - magyaráztam. - De ez miért számít? - nevettem. - Matthew se rossz, ha engem kérdezel és ő legalább egyedül van - vigyorogtam. - Kissé úgy jött le, mintha pasizni szeretnél - szúrtam oda szórakozottan Maggienek. |
Nevettem, ahogy Tökmaglány ősember módjára próbál tüzet csiholni. Nem akartam megzavarni a nagy munkásságában, így leültem Taylor mellé és figyelmesen végighallgattam, amit a műsorvezetőkről magyarázott. Mély benyomást tehetett rá az a fickó, akivel összefutott, nagyon védte őket. Bár, ahogy elmondta, ő volt az, aki késsel támadt nekik. Ezen jót mosolyogtam most is.
Margaret igen jól elszórakoztatta magát, de tényleg tudott tüzet csiholni. – Le a kalappal, kislány! – borzoltam össze haját. Magamhoz vettem egy nyársat és némiképp örömmel sütögettem az előbb kifogott halakat. Bóknak vettem, amikor közölte, hogy elég lesz holnapra is a halak mennyisége, amit egy kedves mosollyal nyugtáztam.
- A showban úgy látszik nagyon megy ez a meztelenkedés – nevettem, hol egyik, hol a másik lányra pillantva. – Biztos rajongótábor fog titeket várni, ha hazaértünk – cukkoltam őket. Nem lombozott le a gondolat, hogy ha egyáltalán visszatérünk a civilizációba.
Tökmag Taylor szövetségesére volt rákattanva. Szemeimet forgattam, amikor afelől érdeklődött, hogy jóképű-e. Mintha valami dzsungel randin lennénk és az lenne a legfontosabb, hogy a férfiak jóvágásúak-e, nem pedig az, hogy éhen halunk-e holnap vagy holnapután. |
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam a négy mérettel nagyobb ruhadarabban. A szél feltámadt, a hosszú, lelógó ujjai pedig úgy himbálóztak, mint a polip csápok. Törökülésben helyet foglaltam a földön, cseppet sem törődve azzal, hogy tiszta por leszek. Kit érdekel? Ez a sziget a gyerekkoromra emlékeztet. Amikor sárban dagonyáztam, és fára másztam. De ez most lényegtelen. Elhessegettem a felesleges gondolatokat. Néhány száraz faágat egy kupacba raktam, s két nagyobb kavicsot felemeltem a földről.
-Oké, ezt bízzátok rám! Láttam a filmekbe, ezt így kell csinálni.. –Mondtam teljes magabiztosággal, ezt követően pedig elkezdtem egymásnak ütögetni a két eszközt. Gyerünk, lobbanj lángra, te hasznavehetetlen fatuskó. Mennyivel egyszerűbb volt otthon megmikrózni a kaját, vagy főzni valami ehetőt a sütő segítségével. Az itt lét szívás, de tovább próbálkozom. Felpillantottam, és arra lettem figyelmes, hogy sajnálkozva néznek rám. Ch, majd meglátjátok. Nem hiába kukkoltam a national geographic-ot unalmamban. Kis, na jó, sok idő elteltével sikerült tüzet „varázsolnom”.
-Háh, kapd be Harry Potter, nekem varázspálca nélkül is sikerült. – Jelentettem ki vidáman, majd a halacskákat sorban rátűzködtem a vastagabb faágakra, és rápakolásztam őket a –még- pislákoló lángra. Mialatt én kellőképp elszórakoztattam magam, a két fél beszélgetésbe elegyedett. Vagyis inkább Taylor beszélt. A szél pindurkát felfújta az inget, ott ahol nem kellett volna, de nem törődtem vele, mert háttal ültem a többieknek. Füleltem Taylor minden szavára, de csak egyetlen mondat fúrta belém magát. Mindent látnak. MINDENT. Ekkor hátra fordultam.
- Úgy érted minden, mindent? Szóval azt is látták, amikor meztelenül flangáltam? –Kérdeztem teljesen elvörösödve. Ez nem lehet igaz. Ha ezt a műsort meglátja anyám, kitér a hitéből. Így is megviselte apa halála, teljesen tébolyult lett. Az kéne még, hogy meglássa a tv képernyőn keresztül mit művel a lánya… Na mindegy, nem hagyhatom, hogy kikészítsen egy hülye műsor. Egyszer ennek is vége lesz… Ugye?
-Egészen sok halat fogtál. Biztos elég lesz holnapra is. –Közöltem a sráccal, kissé fancsali képpel. A hal még tűzforró volt, de olyan éhes voltam, hogy még ez sem zavart. Pedig nem sok dolog van, amit jobban utálnék a forró ételeknél, és a halnál. Kénytelen voltam ráfanyarodni. Kicsit megrágcsáltam itt-ott, közben próbáltam kikerülni a szálkákat.
-És hogy néz ki a te szövetségesed? Jóképű? –Szegeztem a kérdést a lány felé, aki mondandója befejeztével megrángatta vállát. |
Felvont szemöldökkel néztem hol a srácra, hol a csajra, amikor a felső került szóba. Kissé flegmára sikeredett szerintem csajszi válasza és alapjába véve a reakciója. Figyelemmel követtem, ahogy egy bokor mögött bújt meg és vedlett át.
- Felesleges időpazarlás ennyire megbújnod! - szóltam oda neki. - Mindent látnak - vigyorogtam. - Én megtapasztaltam, mert a majmok ellopták a ruháimat fürdés közben és jó ideig csupaszon voltam - dünnyögtem morcosan. - Ritka kellemetlen volt - vakargattam meg állam alatt.
A pasi meggondolom nem fog utána menni full kreténben. Bár én nem tudhatom. Egyikőjüket sem ismertem.
- Fogalmam sincs, hogy mi lesz a későbbiekben - magyaráztam Mátiásznak. - Mindenesetre nincs értelme a műsorvezetőket okolni. A főnökeik betegek agyilag - védtem be őket, habár ez leginkább Soren miatt volt.
Hamarosan visszatért az öltözködésből a lány és továbbra is beszéltem. Hallva a barnácskát csak megismételtem szavaimat.
- Mindent látnak és néznek minket. Nem lehet kicsi a nézettség - tűnődtem el.
Amint beböktem a ládát és a szövetségesemet csak felsóhajtottam. A lényeget ragadták meg. Tiszta Teréz anya lehetek már, mert annyi mindent elmondtam nekik. Prémiumot kérek! Találkozom valamelyik műsorvezetővel tuti az orrára fogom kötni.
- Sajnos nem, de nagyon sok hasznos dolog volt benne. Konkrétan minden, ami a túléléshez kellett - válaszoltam készségesen majd folytattam. - A szövetségesem meg nincs itt. Mondhatni már kellően megbízunk egymásban, hogy ne féltsük a másikat. Valószínűleg ő elment felmérni a terepet. Én vízért meg fáért jöttem - vettem ki végül táskámból a kulacsot. - Szerencsére amúgy vele jól jártam, mert kifejezetten jártas volt ilyen téren. Nem szívesen kötöttem volna alkut olyannal, aki számomra teher - rántottam meg a vállamat. |
Tökmaglány csak úgy lenyúlta az ingem rögtön, pedig azt hittem nem fogja elfogadni. Nem mintha nem szívesen adnám oda, annak ellenére, hogy az idő nem éppen állt verőfényesre és olykor libabőrös lettem a hűvösebb szelek által.
Elidőzött a bokor mögött, míg felvette a felsőmet. Egy mosoly jelent meg arcomon, ugyanis úgy nézett ki a szerkómban, mint egy 5 éves kislány, aki az anyja – ez esetben apja – ruháját próbálgatná.
Amikor Margaret újra említette a valóságshow témát, muszájnak éreztem közbe szólni – Egyszerű a képlet, nem is azt akarták bámulni a barmok, hogy mi mennyire élvezzük a habzsi-dőzsit… épp ellenkezőleg. Remélem harcot nem akarnak, különben a műsorvezetők húzzák a rövidebbet – a végét már szinte csak magamnak mondtam meg a kipurcant halacskáknak. Ezt se vállaltam volna be soha a büdös életbe, pedig a hegymászásnak köszönhető volt, hogy nélkülözni kellett, de nem ennyire!
A ládás téma már teljesen hidegen hagyott, viszont amikor felhozódott Szőkeség szövetségese, füleltem. Engem is érdekelt vajon hol lehet a partnere és vajon milyen fából faragták. Bár ha Taylorból indulunk ki, nem hiszem, hogy valami nyápic semmirekellő szerencsétlent választ maga mellé, úgyhogy ez valamelyest megnyugtatott.
Elégnek találtam azt a mennyiségű halat, amit fogtam. Megtámasztottam eszközömet az egyik kőnél, a halakat pedig arra a rongyra pakoltam, amit Margaret levetett magáról. Nem ültem le, jelezvén, hogy tettre kész vagyok a továbbiakban is. Azonban hallani akartam a szövetségesről. |
Néha azt kívánom, bárcsak megtudnám fogni az érzéseimet. Azzal a lendülettel megragadnám az alkalmat és kipenderíteném az összeset az ablakon.. már ha lenne itt ablak. Vagy egy ház, aminek ablaka van. De egyik sincs, és fogalmam sincs hol fogok aludni. Talán most ez a legkisebb problémám. Cefetül éreztem magam. Annak sem tudtam nagyon örülni, hogy sikerült kifogni az első halat. Általában az evésre gondolok, még akkor is, ha alszom. Ezúttal azonban olyan szörnyű érzés kerített hatalmába, amely egészen a gyomromig hatolt. Ez lenne a kétségbeesés első szikrája? Vagy talán a második, ha nem vesszük figyelembe azt az aprócska pillanatot, amikor a sziklán ücsörögtem reményvesztve. Matthew felajánlotta az ingjét, aminek örültem a lelkem legmélyebb bugyraiban, ugyanis jelenleg csak egy szakadt rongy lógott rajtam. Nem szeretek másokra támaszkodni, de talán ez nem az a pillanat, amikor a büszkeséget előtérbe kéne helyeznem.
-Én már most is vevő vagyok rá. –Megráncoltam a szemöldököm, majd felkaptam az inget és stílusosan ott hagytam őket. Úgy pislogtak rám, mintha minimum a veséjüket nyúltam volna le.
-Mivan? Csak élek a lehetőségekkel. –Motyogtam a hátam mögé, miközben bebújtam egy bokor mögé átvedleni. Még mindig jobb egy vizes ruha, mint egy koszos rongydarab..Van ennél csodásabb érzés?
Mikor visszaérkeztem –nem siettem el amúgy- láttam, hogy a srác úgy döfködi a halat, mintha nem lenne holnap. Nem fogta vissza magát az biztos. Szerencsétlen halnak még a szemei is kidülledtek. Parányi fintor ült az arcomra. Taylor közbeszólása elvette a figyelmem a vadul hadonászó sorozatgyilkosról, aki úgy vetette rá magát a prédákra, mint nagypapa a pálinkára. Valami srácról magyarázott, közben megjegyezte, hogy ez senkit sem érdekel – igaza volt. Bár érdekesnek találtam, hogy ilyen szinten megváltozott a viselkedése. Az előbb még rideg volt, most meg olyan, mint egy ártatlan bárány. Kicsit el is mosolyodtam rajta.
-Azt nagy nehezen sikerült feldolgoznom, hogy ez egy valóságshow. Amit emberek is néznek. – Mondtam enyhe hanglejtéssel, ezzel arra célozva, hogy ez egyben kérdés is akart lenni.
-Aha, szóval ládákból kaphatunk mondjuk élelmet is? Gondolom nem egy sajtburger menüt raknak a ládába starbucksos kávéval. Vagy fűszeres sültkrumplival. Hmmm.. és hol van a te szövetségesed? Nem aggódik érted? -Kérdeztem gyanakodva, mialatt átkukucskáltam a válla fölött. Lehet, hogy most is minket kukkol valahonnan? |
Végül a csajszika is kinyögte a nevét, amire bólintottam egy aprót. Nincs kizárva, hogy az ő nevüket is elfelejtem. A két luvnyáéra például nem is emlékszem. A memóriámat sokszor szoktam szelektálni, hogy marhaságok, felesleges dolgok ne foglalják a helyet. Bár általába pont, hogy azok ragadnak meg legjobban bennem.
Felkönyököltem térdemre és tenyeremmel megtámasztottam az államat. Így néztem a pasi szenvedését a halakkal. Legalább nő a nézettség a nők részéről, hisz mint megállapítottam jó teste volt. Vajon hány nőt kapott el ettől a Niagara? Hm...
- Pedig nem harapok - szólaltam meg szórakozottan ismételten, amikor feldobott egy érdekes szitut. Szerintem akkor ganját ajánlgatnék és egy görbe estét.
A röpke szóváltásra, ami a pasi meg a csaj között zajlott fejcsóválással tudtam le. Hm, vajon én kapnék prémiumot, ha összehoznám őket legalább egy szex erejéig? Ahh, jó is lenne vagy két láda, amiben minden jó van. Ahhh...
A gondolataimból csak visszakeveredtem a dzsungelbe és figyeltem továbbra is ügyködésüket. Eközben átadtam Mátiasznak a bicskám, hogy haladjon a faragással.
Amint a műsorvezetőkről kezdtem csacsogni alig néztek rám majd egymásra értetlenül. Csodás! Legalább megmentettem a showmaneket az újabb lincseléstől. Elvégeztem az ő feladatukat! Bumm, ez instant egy láda nekem!
- A műsorvezetők nem tehetnek erről - magyaráztam és folytattam tovább rögvest. - Én egy pápaszemes fiatalka sráccal találkoztam - a kezem és ujjaim segítségével formáltam szemüveget és raktam szemem elé. - Kifejezetten cuki és... Oké, ez senkit nem érdekel - nevettem fel. - Szóval normális. Jófej volt velem. Ha jól emlékszem hárman vannak. Egy csaj és faszi még ezen kívül. Többet nem tudok - sóhajtottam fel. - Mindenesetre megértem az érzéseidet. Én majdnem a fejébe állítottam a bicskát, amikor közölte velem, hogy ez a valóságshow - kuncogtam.
Remélem kielégítő válasz volt. Ekkor a lányka letámadott a kérésével és kérdésével. Váó, csórit a tengerparton, hogy letámadtam a múltkor... Azt a lila hajú lánykát. Kissé zavaró ez a bombázás.
- Régebb óta ugyan nem vagyok itt, de ugyebár én és a szövetségesem találkoztunk egy műsorvezetővel. A lényeg, hogy valamelyiküket ki kell fogni és aztán csicska módjára teljesíteni kell a kiszabott feladatot és kaphatsz ládát. Mondott valami speciális kéréses témát is, de fogalmam sincs, hogy ez mikor lépett életbe vagy mikor teljesítik - vontam vállat. - A bicska meg a ládában volt benne és nem én kértem - zártam le ennyivel a rizsázást. Ennyit rég pofáztam egyhuzamban. Végén a sziget jótékony hatással van rám. |
Úgy látszik meglepte Szőkeségünket a bemutatkozásom. Vagy a nyitottságom? Nem értettem mi olyan meglepő ebben, bár sokszor a való életben is kaptam furcsa pillantásokat ezért. Na mindegy… Mégsem akarom őket hülyén becézni, elég ha a fejemben el vannak könyvelve. Nem hiszem, hogy örülnének, ha így is hívnám őket.
Biccentettem. Taylor az Amazon, megkérdezte Tökmaglány nevét, amire már én is kíváncsi voltam. Itt ülök mellette egy ideje és csak a kaja érdekli. Pedig nem úgy néz ki, mint aki belép egy kajáldába és felfal mindent.
Szenvedtem egy keveset a halfogással. Mégsem olyan egyszerű ez, basszus. Mire kiszórakozták magukat a lányok a bénázásomon Taylor felajánlotta, hogy a bicskájával faragjak dárdát. – Nem kérdezem miért van nálad bicska, de ha az utcán ajánlanád fel az éjszaka kellős közepén, lehet beszarnék tőled – vigyorogtam, majd gyorsan összetákoltam azt a fránya fegyvert és újból a vízbe vetettem magam. Na igen, így sokkal könnyebb.
Margaret is bemutatkozott, és tett is egy jópofa megjegyzést az ingemre. – Majd ha megszárad, akkor hátha te vevő leszel rá – jegyeztem meg új ruhaszerzeményére célozva. Összenéztünk Tökmaglánnyal, amikor Taylor a műsorvezetőkről kezdett hadoválni. Idegesen beledöftem dárdámat egy halba. Hogy az a jó büdös… cifra káromkodások hada. Szép nagy serege!
Margaret próbált megint kétértelműen fogalmazni. Természetesen, hogy nem találkozott a kurva műsorvezetőkkel! Hogy rohadjon le az összesnek a keze! A stábnak is, meg annak a tündibündi pofának, akinek kipattant ez a fejéből…
- Egyenesen megmondva: nem. Rohadtul egy szemét se járt erre – válaszoltam kicsit hevesebben én is. Ahogy felhozta Tökmaglény a plusz felszerelés ötletet, kérdőn meredtem Amazonunkra. Ez megmagyarázná a bicskát is. |
Kicsit elcsendesedett a szél, aminek roppantmód örültem. Végre láttam is valamit a nagy hajzuhatag mögül. Mikor a srác felajánlotta, hogy halat fog, egy pillanatra felcsillant a szemem. Kaja! Látszólag olyan lehetek, mint egy kismadár, aki csak csipeget egy kicsit az ételből. A valóság azonban az, hogy IMÁDOK enni. Pizza,hamburger,sültkrumpli… úgy hiányoznak, hogy majdnem kicsordult egy könnycsepp. Szokásom ábrándozni ilyen-olyan dolgokról.. ahogy most is. Felspanolva néztem, ahogy a gyökér halak bedőlnek az inges trükknek . Mikor észleltem, hogy engem stíröl a nő, gyorsan komolyra vettem a figurát. A kis expedíció közben mindketten bemutatkoztak. Remek, most már a nevüket is tudom.
-Margaret. – Feleltem. Csak így lazán, semmi rá stresszelés. Kezdett kisebbségi komplexusom lenni a két egyed között. Olyan érzés, mint amikor az ember két domb között egy árokba botlik. És én vagyok az a kurva árok! Taylor felajánlotta, hogy faragjunk dárdát, ami nem tűnt rossz ötletnek, ugyanis a levetett ruhadarabból sorban ugráltak ki a halak. Nagyon úgy tűnt nem lesz ebből vacsora. Így hát jobbnak tartottam, ha elmegyek és keresek magunknak pár faágat, amiket fel is tudunk használni a nemes célra.
-Felőlem.. úgy néz ki a halak nem vevők az ingedre. Megyek és szerzek a farigcsáláshoz cuccot. – Jelentettem ki egy sóhajtás keretében, mialatt feltápászkodtam ülőhelyemről. Épp indultam volna utamra, mikor megkérdezte, hogy találkoztunk-e már a műsorvezetőkkel. Milyen műsorvezetők? Nem is értettem a hozzánk szegezett kérdését, elég idióta fejet vághattam. Ránéztem Matthew-ra, látszólag ő sem értette miről hadovál. Azért ez megnyugtató érzéssel tölt el, hogy rajtam kívül még vannak, akiknek fogalmuk sincs mi a franc folyik itt. Próbáltam megőrizni a hidegvérem, ami néha napján nem könnyű, tekintve, hogy felettébb lobbanékony tudok lenni.
- Ti vagytok az első emberek, akikkel találkoztam. –Mondtam némi hezitálás után reménykedve, hogy kifejti ezután mire is gondolt pontosan..
-Gondolom te már régebb óta itt vagy. Akkor azt is tudnod kell honnan szerezhetünk kötelet, meg ilyesmiket. |
Egyik szemöldökömet megemeltem, amikor megláttam a párocskát és a lányka kétértelműen válaszolt. Oké, egyelőre be tudtam annak, hogy most találkoztak. Remek! Megint valami hasznavehetetlen bagázst fogtam ki? Végre jó lenne, ha olyan emberek közé keverednék, ahol hasznot is húzhatnék.
Ekkor mutatkozott be a faszi. Mi a tököm? Ennyire közvetlen ipsét nem láttam még. Dante se kutya, de ez... Intettem neki egyet zavartan majd bemutatkoztam.
- Taylor - böktem ki nemes egyszerűséggel a nevemet. - Te becses neved mégis mi? - pillantottam rá szemem sarkából a csajra, aki alig volt beparázva. Jesszusom!
Az egyből tetszett, hogy a pasas nem tétlenkedett. Helyes. Dolgozzon! Ha már ennyire édesen felajánlotta a vacsorát mindenképp élni szerettem volna vele. Éhgyomorral úgy fest nem fogok hazatérni, ha nagyobb mákom lesz a társamnak is fogok tudni vinni, ha nem akkor a számra lakatot teszek és én fogom élvezni a halacska finom ízét. Lehet én képtelen vagyok a belezésre, de a srác bevállalta és innét nem érdekelt a dolog.
- Micsoda gentleman - vigyorodtam el féloldalasan és levágtam magam a lány mellé, viszont tartva a tisztes távolságot.
Kissé szórakozottan néztem, ahogy lekapja magáról a felsőt és azzal próbált halat fogni. Nos, ez a pali is igencsak meg volt áldva a jóval. Szép kidolgozott teste volt. Mi a franc van ezen a szigeten? Társam is egy kész sármőr jó testtel és a mostani csávóról dettó elmondható volt ez.
- Nem lenne könnyebb, ha... - álltam fel és felkaptam a mellettem lévő nagyobb ágat. - ...ha dárdát faragnánk? - mutattam fel. - Van bicskám - ennyit fűztem még hozzá és ajánlottam fel a segítségemet, de pusztán azért, hogy hamarább túl essünk a halfogáson és legyen végre kaja.
Egy ideig elhallgattam, és ha netán Matty drága egyetértett velem és közreműködött, akkor odaadtam a bicskámat és a fát is.
- Na és hogy ment eddig a túlélés? Találkoztatok egyáltalán a műsorvezetőkkel? - kérdeztem tőlük kíváncsian, mert végignézve rajtuk val'szeg még azt sem fogták fel, hogy ez az igazi valóságshow. Nem mintha ezt olyannyira könnyű lenne megemészteni. |
Megmostam arcomat, míg válaszolt Tökmaglány – muszáj elneveznem valahogy magamban. Meglepett a kérdése, kicsit sem érdekelte ki vagyok, mi vagyok, meg akarom-e őt enni… hanem a kaja. Hogy neki van-e kajám. Nekem! NEKI?!
- Éhendöglök, baszki… - válaszoltam egyértelműen, de nem akartam faszfej lenni – de itt ez a csinos patakocska, fogjunk halat. – pattantam is fel rögvest.
Már bele is gázoltam a patakba, amikor egy harmadik személyre lettem figyelmes. Micsoda amazonok ezek a csajok. Csak ők élték túl? Vagy itt folytatódik a valóságshow? És egyedül vagyok vajon pasi? Alig láthatóan megráztam a fejem a hülye gondolataimon. Ki akar „Nagy Ő”-t játszani egy kicseszett vadonban? Lakatlan szigeten, könyörgöm! Beteg elméjű ember, aki ilyet kitalálna.
Tökmaglány hamarabb válaszolt tetkósbarátnénknak. Jól végigmért minket, legalábbis nekem feltűnt. Nem mintha meglepne, nagyon para ez a hajótörés szarság. Vajon hányan élték túl? És akik túl is élték mikor fognak begolyózni?
- Had ragadjam meg az alkalmat, ha ilyen szépen összegyűltünk. Matthew vagyok – hajoltam meg elegánsan. – Bocsássanak meg, hölgyeim, amíg Önök elcsevegnek, fogok valami vacsorát magunknak. Remélem nem finnyásak – mosolyogtam, majd levettem ingemet, amit hálóként próbáltam használni kisebb-nagyobb sikerekkel.
Amazon tetkós csajszikám „együtt vagytok-e” kérdésére szintén válaszolt Tökmag, úgyhogy full feleslegesnek éreztem magam. Fura, mindig szeretek középpontban lenni, de hát az éhség nagy úr, és kibaszott éhes voltam, úgyhogy előbb a kaja, aztán a szórakozás. Isten mentsen egyébként, hogy valami nőt felszedjek itt – pedig meg kell hagyni, mindkét hölgyemény csinos „darab” volt -, de ez a legrosszabb környezet, ahol kialakulhat bármiféle románc. Számomra tehát felejtős, de nagyon is! |
Merengve néztem a nagy semmibe magam elé, miközben azon gondolkodtam hova tűnt az AIDS-es béka. Két kezemmel a kőre felhúzott lábaimra támaszkodtam, mindemellett próbáltam elkerülni, hogy a –számomra- orkán erejű szél elfújjon. Mialatt elszórakoztattam magam váratlan „látogatóm” érkezett. Nem mondom, hogy meglepődtem a pasi láttán, sokkal inkább megkönnyebbültem. Köszönésétől felállt mind a tízezer szőr a hátamon.
-Anyád..vagyis szia. –Integettem kedvesen, mosolyogva. Látszólag nem hallotta, mert mondta tovább a magáét. Elég közvetlen fószer ez, de nem hinném, hogy bántani akarna. Azért megtartom a tisztes távolságot, ahogy azt ő is teszi. Végignéztem a srácon egy pillanat erejéig. Úgy 180 centi körül lehetett, talán még gyúrt is. Nem is értem mitől fél egyébként, talán azt hiszi, hogy kiszedem a szemöldökét a csipeszemmel?
- Nem fogok megfázni.. van ruhám.. vagyis volt. –Néztem a fa irányába, amiről a szél tréfás kedvében fújta el a gönceimet. Mókás ez a hely, de komolyan.
-Nem tudom hogy kerültem ide, de térjünk a lényegre. Van kajád? –Kérdeztem, s közben ide-oda kapkodtam tekintetem. Egy élmény volt a korgó gyomrom dalolását hallgatni. Egész karácsonyi hangulatba kerültem, mikor a gyomrom elkezdte játszani a jingle bells-t, de ez addig tartott csupán, amíg fel nem tűnt a színen még valaki. Hirtelen olyan sokan lettünk, ami különös volt, tekintve, hogy idefelé senkivel sem találkoztam, és már kezdtem azt hinni, hogy hátralévő életem részét különös színű bogarak és rágcsálók között fogom leélni.
-Csak most jött ő is.. nem igazán vagyunk együtt. – Feleltem kérdésére, bár elég kétértelmű volt, ha testbeszédét is figyelembe veszem. Hah, egyre többen lettünk. Milyen önzőnek tűnhetek, hogy csak így kisajátítom ezt a kavicsot. Kicsit puha is volt a moha lepte részein. Igazi luxus cucc. |
Én szokásomhoz híven Tarzan lányt játszottam. Nagy kínlódások árán csak belejöttem ebbe a túlélősdibe. Igaz, magamban sokat morgolódtam a kialakult helyzet miatt, ám Soren jól látta a dolgokat. Egy idő után az ember telibe szarja a kamerákat. Na igen, röhejes, hogy ezt két menstruáció között állapítottam meg. Nincs mese, és sajnos ha minden kötél szakad, akkor minden kötél szakadt!
A mai napon mertem remélni, hogy nem találkozom össze különösebben senkivel sem, vagy ha ez mégis megtörtént, akkor legalább legyen értelme annak a fránya találkozásnak. Mondjuk legyen kajájuk. Annak mindenesetre rohadtul tudtam volna örülni.
Végül visszatértem a nevezetes patakhoz, ahol régebben a pápaszemes műsorvezetőkével volt az a bizonyos incidens. Nos, fürödni itt semmiképpen sem akartam a múltkoriból okkulva, így csupán vízért jöttem meg netán megpróbálok halat fogni. Nincs szívem halakat ölni, illetve a belezéstől meg ezektől szinte tuti, hogy felfordulna a gyomrom. Maximum a társamhoz hozzávágom a halakat, hogy kezdjen velük valamit. Gondolom én több köze volt a túléléshez, mint nekem, ha már megszállottan kereste az extrém szitukat.
Megérkezve úticélomhoz egyből két alakot véltem felfedezni. Váó, és pont ott, ahol Soren is dekkolt anno. Nagyon szimpi kő lehet az embereknek.
Odabattyogtam hozzájuk majd végignéztem rajtuk. Mindig szerettem felmérni a helyzetet és az embereket. Ez most sem volt másképp!
- Megint túlélők... - pislogtam párat zavartan. - Együtt vagytok? - dobtam fel ismét ezt a kérdést, mint a tengerpartnál a két csajnál. - Természetesen, ha szabad tudnom - emeltem fel megadóan kezeimet. - Furcsa, hogy mostanság ennyi emberrel találkozom - dünnyögtem orrom alatt elgondolkozva.
Eközben a szél erősen fújdogált és olykor a számba vitte hosszú szőke tincseimet. Blöeh! Ennyit arról, hogy régen szexinek találtam, hogy féloldalasan hosszan hagytam fürtjeimet. Most kevésbé volt kifizetődő, mert vagy a szemembe vagy tényleg a számban kötött. Egyszer muszáj leszek valakit megkérni, hogy normálisan nyírjon meg, mert én hátulról képtelen lennék rá, és lehet eléggé csövesen néztem ki, de azért ezen a helyzeten nem szándékoztam rosszabbítani! |
Finomabbnál finomabb falatokon cikázott a szemem. Végre eljött a vacsoraidő egy pompás kis parti keretében… vagyis hát a buli még nem indult be, de szeretek mindenhol elsőként jelen lenni és felmérni a terepet.
Egyszerű téglaszínű térdnadrág és fekete ujjatlan párosításban lézengtem, még nem vedlettem át pingvin szerkóba. Nem is volt rá szükség, így is sikerült egy-két pincérlánykának elcsavarni a fejét. Kicsikartam tőlük néhány guszta falatot és pezsgőt is. Mikor meguntam az enyelgést, mivel nem akartam komolyabb vizekre evezni, távoztam a pompás helységből. Beléptem kabinomba, amikor hirtelen elvágódtam.
Képtelenség, hogy két pohár pezsgő így megártott volna – gondoltam magamban. Mikor meghallottam a sikoltásokat, felpattantam, zsebembe és övembe csúsztattam néhány eszközt, amiről úgy gondoltam fontos lehet még később. A következő percekre, sőt órákra alig emlékszem…
Szédültem, ahogy partra értem. Lábaim önálló életet éltek meg sem állva egy jó darabig. Időérzékem teljesen megszűnt, gondolkodni nem gondolkodtam. Teljesen üres volt a fejem, azonban azt tudtam, hogy ha megállok rögtön minden a fejembe tódul és attól fogom magam rosszul érezni. Elég gyéren sütött a Nap mire egy patakhoz értem. Fel se fogtam egy darabig, hogy egy embert látok. Egy nőt.
- Szép napot, cukorborsó! – üdvözöltem. Visszatért a normális énem, csak egy ember kellett hozzá. Áldom az eget, amiért nem kell egyedül lézengenem, mert tuti bekattannék, talán még egy vadállat elé is odavetném magam, csak ne legyek egyedül. Nem akarok a gondolataimmal foglalkozni. Magammal… - Meg ne fázz. Hozom magammal a szar időt, bocs. – vetettem egy kedves mosolyt, s felmutattam a borulatra, ami a sarkamban volt. Elég elcsigázottnak tűnt, úgyhogy próbáltam feldobni a hangulatot.
Leültem a közelébe, de mégis egy kis távolságot tartottam. Kitudja hogy reagál. Végignéztem rajta. Próbáltam felidézni, hogy vajon láttam-e a hajón vagy sem. Egyet azonban bizton állíthattam: apró, törékeny lány, legalábbis kívülről. Anyám, hogy élhette túl ezt a szart? Habár azt meg kell hagyni, hogy szerintem ő sem arra számított, hogy egy elhagyatott szigeten kell túlélősdit játszani. |
Az utolsó emlékem az volt, hogy a jakuzziban taperol valami enyhén illuminált állapotban lévő aberrált. Mikor kinyitottam a szemem, nem láttam mást magam körül, csak rengeteg homokot és egy óriási fatuskót. Sehol nem volt egy árva lélek sem, csupán pár arra tévedt madár csicsergése nyert visszhangot. Megpróbáltam nem kétségbe esni, persze több-kevesebb sikerrel. Eltelt egy pár nap azóta, hogy partra sodort a víz. A hajam csurom vizesen terült szét mindenfelé, amerre csak lehetett, a ruháim pedig itt-ott felettébb „divatos” szakadásokra leltek. Ezekből levonva a konklúziót, az a magyarázat tűnt a legésszerűbbnek, hogy hajótörést szenvedtünk. Egy ideig csak bolyongtam céltalanul, korgó gyomorral. Végül egy pataknál kötöttem ki, és hálisten, talán még sohasem örültem ennyire valaminek. Tetőtől talpig homokkal, és sárral borítva ugrottam a patak vízébe. Idefelé senkivel sem találkoztam, így joggal gondoltam azt, hogy talán én vagyok az egyetlen, aki ezt az egészet túlélhette. Nem mintha aggódtam volna, hogy valaki meglát fürdés közben… Bár ennek elég csekély a valószínűsége. Miután végeztem, kerestem egy kisebb faágat, amire fellógathattam gönceimet –már amennyi megmaradt belőlük. Semmi váltóruha nem volt nálam, ráadásul a táskámnak is hűlt helyét találtam. Magyarul itt vagyok az isten háta mögött élelem és ruhák nélkül. Ha most lenne nálam valamilyen harci eszköz, vagy esetleg egy kötél… még meghalni sem tudok, baszki. Kezdtem bepánikolni, mikor pont az volt a célom, hogy NE pánikoljak be. De sosem hallgatok magamra. Teljesen elmerengtem, mikor megéreztem, hogy valami csúszós dolog hozzáér a lábamhoz. Nehézkesen arra fordítottam tekintetem.
– Csak egy béka… bár elég érdekes színe van… ugye az AIDS nem így terjed? –Kérdeztem költőien, bár nem tudom ki a faszhoz beszélek jelenleg. Ha sokáig maradok egyedül, talán kialakulnak a skizofrén hajlamaim. De ha skizofrén leszek, végül is nem leszek többé egyedül. Kínomba már mindenfélét összeképzeltem. Valami rongyot közben magamra tekertem, amit egy sziklán találtam.
– Nos, nem a legjobb, de ez is megteszi amíg száradnak a ruhák.. – Egy sóhajtás keretében ledobtam magam valamelyik kisebb kőre, és vártam tovább a csodára. Vagy arra, hogy felébredjek. Valamelyikre. Eközben halk zörgést hallottam, amitől kissé megborzongtam. Reméltem, hogy nem egy vadállat az, nem szeretnék senkinek a vacsorája lenni. Abban már nem is mertem reménykedni, hogy talán egy emberi lényhez lesz szerencsém…. A nap hétágra sütött, én meg boldogan ültem a patak közepén, teljesen összeszarva magam a félelemtől. Ennél jobb már nem is lehetne. |
Istenem, én és a rohadt vizuális fajtám. Esküszöm elképzeltem, ahogy annak a dögnek a szájába nyomom a vibrátort. Azt hittem felnevetek, mert eszméletlenül röhejes volt így a fejemben az adott jelenet. Mindenesetre befejeztem ennek taglalást elméletben és gyakorlatban is.
Ekkor következett be a magyarázkodásom, amivel rontottam ismét a helyzeten. Átgondolva szerintem konkrétan a férfi hiúságába tapostam bele, avagy magabiztosságába. Shit! Inkább tényleg kussban maradtam, mert egyszerűen túlságosan sok a félreérthető mondatok aránya. Elértem szerintem a kritet magamnál... Meg csóri Sorennél egyaránt.
Valóban jó döntésnek tűnt, hogy lelépek. Megint a kivitelezéssel volt igazán nagy probléma. Amint megkapaszkodtam a srácban láttam, hogy nemcsak az én agyam, de még az övé is fatal errort kapott. Csodás! Jobb esetben nem lettem volna zavarban... A'sszem. Maximum annyi történt volna, hogy lesmárolom és csá, de így... Ahh, neeeh... Nem akarom! Főleg, hogy cukifiú még nyögött is egyet. Jesszus!
Meglepődtem, amikor rákérdezett, hogy jól vagyok-e. Ó, váó, életben van! Én totál elszálltam agyilag. Felfoghatatlanná vált számomra miként alakult ki ez a kifejezetten kínos helyzet.
- Persze... Igen... Jól vagyok... - makogtam összevissza.
Ezzel eltávolodtam tőle. Megfogta gyengéden a karomat és felsegített, amire nehezen kiböktem egy köszönömöt.
- Jó éjt, és te is vigyázz magadra! - az arcomról mindent le lehetett olvasni úgy véltem.
Abban reménykedtem, hogy Dante békén hagy a hülyeségeivel, mert nekem pihenésre volt szükségem. Hazafele menet próbáltam kiszellőztetni a fejemet... Olyannyira, hogy kajakra a kurva szél is fújni kezdett. Kissé vacogva estem be a kunyhómba aztán vedlettem át. Ettem valamit és el szerettem volna felejteni ezt a cikis szitut... Akárhogy próbáltam, de sikertelen volt.
[TAYLOR OFF] |
Az isten áldja már meg de komolyan. Oké, hogy felhoztam a G-pontot de nem kellett volna tovább facsarni a témát. Ráadásul még halálkomoly fejjel is tette mindezt. Jó tudom nem gondolta komolyan - legalábbis reméltem - de azért mégis égetős volt.
- Hoogyne. Fejbe találod vele az állatokat mégjobb. Legközelebb találkozol egy kígyóval és a szájába nyomod - ironizáltam, de ezzel megint csak magamat szivattam meg hiszen ebből valamiért egyből a szopás jutott eszembe. Ah basszus, egyre rosszabb ez, túl sok az inger egyszerre. Villámgyorsan el kell húznom innen a csíkot.
Nem sokkal később még jobban pislogtam, hiszen mondta, hogy nem felkérés volt a dugásra az amit mondott. Jajj nekem miért kell ezt emlegetni?! Beletúrtam inkább a hajamba és sóhajtottam mondva:
- Sejtettem azért... - eleve megszoktam a nyílt elutasítást szóval nem fájt igazából. Egy jó ideje már attól tartok, hogy teljesen kiölték belőlem ezt, ahogy az önbizalmat is. A vélemény kimondása már igazából el se jutott az agyamig csak egy gyenge mentésnek gondoltam. Ne legyen szar a helyzet csak aránylag fos, haha!
Azon meg, hogy nő a nézettség mert szórakoztató páros vagyunk...
- Az biztos... - ingattam a fejemet, de igazából ez keserédes dolog volt így belegondolva. Mármint én eleve nem azért álltam le vele beszélgetni ilyen agyfasz témákról meg a többi. Csak szimplán jó volt vele dumálni. Leszarom a nézőket és a többieket. Még a műsorvezető társaimmal se találkoztam még könyörgöm! Tudom róluk, hogy léteznek, de körülbelül ennyiben ki is merül nálam a dolog.
Tűnődve figyeltem ahogy nagy kínosan összeszedi magát és hebegve-habogva le akar lépni. Jézusom most meg mi rosszat csináltam? Oké, hogy gáz vagyok de azért ennyire nem basszus...legalábbis remélem. Tény, hogy a helyzet is egyre rosszabbá vált, de még úgy is tűnt nekem, hogy kellemetlen a társaságom is már számára. Azt hiszem tényleg ideje lépnem nekem is. Legalábbis úgy gondoltam. Magamban merengtem egy picit mire a köszönésére azért felkaptam a fejemet:
- Szia...vigyázz haza... - és ekkor olyan dolog történt amire nem számítottam. Elesett Taylor és a combomba kapaszkodott meg erősen. Akaratlanul is felnyögtem egy kicsit, hiszen basszus, azért eléggé veszélyes hely közelében nyúlkált. Rohadtul közel voltam ahhoz, hogy felálljon és kurva nagy önuralom is kellett, hogy inkább valami halom kupac rothadó büdös zoknira gondoljak, hogy ne azonnal történjen baleset - ...fele - fejeztem be a mondatomat és ekkor összeakadt a tekintetünk is. Ó, basszus basszus ez így nagyon nem jó, semmit nem fog így érni a bűzölgő zokni fantázia. Ne már ne ne ne! Fatal errort tolt be az agyam, de azért valami kis fényt tudtam még vinni a totális sötétségbe, hogy megkérdezzem:
- Jól vagy? - ó, váó kész csoda, hogy ezt sikerült kipréselnem magamból. Csak ne nyúlkáljon feljebb mert meg fogok akkor halni. Biztos felállna de fullosan cseszem, azt meg nem akarom. Miután kiderült, hogy nincs probléma, segítettem neki feltápászkodni a karját fogva finoman. Végül kissé zavartan de elköszöntem tőle:
- Jó éjt, vigyázz magadra - és már mentem is sietős léptekkel. Jézusom!
Ennél jobban talán sose vártam, hogy végre hazaessek. Zihálva mentem a zuhany alá és vettem hideg fürdőt, de még az se segített lecsillapítani a forrongó véremet. Mi a fasz?! Ez általában szokott használni. Hát akkor nincs mit tenni, muszáj könnyíteni magamon.
Lehet egy jó ideig inkább itt fogok a házban dekkolni, hogy lenyugodjanak a kedélyek...
[ SOREN OFF ] |
[44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
