Éppen átöltöztem volna egy szép napsütötte reggelen, amikor sikoltás fülsüketítő zaja csapta meg a fülem. Kicsit megijedtem, majd lerendeztem magamban annyival, hogy biztos csak egy csótány látogatta meg a kedves szomszédlányt.
Egyszer csak egy reccsenés, majd az összes ruhám egy szempillantás alatt a földre kerültek. Amik fel voltak akasztva a gardróbba! Majdnem elesetem, ahogy megborult a hajó az egyik irányba. Ekkor lett úrrá rajtam a pánifélelem. Jesszusom, csak nem zátonyra futottunk?
Virágos kisruhámat elhajítottam, ami kezembe volt, kivágtam a kabinom ajtaját, majd a következő másodpercben a padlóról kellett feltápászkodnom. Rémesebbnél rémesebb gondolataim össze-visszacikáztam fejemben, észre se vettem, hogy visszamentem a szobámba. Remegő kezekkel hátizsákomba dobáltam egy csomag mandulát, ami az éjjeliszekrényemen hevert, a telefonomat, gyújtót és a félig üres szénsavmentes vizes flakonomat.
Addig nem is tudtam magamról, amíg az óceán jeges vize fel nem ébresztett. Ösztönösen úsztam, nem is figyelve ki van vagy éppen nincs körülöttem. Ismét ösztönöm vette át az irányítást felettem, gondolkodásmentesen, hébe-hóba jutott eszembe édesanyám, édesapám, a családom, barátaim. Jobb talpamban éreztem, hogy görcs keletkezik így átváltottam mellúszásra. Szívdobogásom olyan erős volt, hogy fülemben éreztem, s ezen kívül nem is hallottam mást. Se sikolyokat, se kiáltásokat, még a hullámzást is kizártam.
A sokk szép lassan elhalványult bennem, s azon kaptam magam, hogy az erdő mélyén sétálgatok. Lábam ekkor döntött úgy, hogy életjelet ad magáról, s remegésbe kezdett. Eljutott agyamig, hogy a talpam teljesen begörcsölt az úszástól. Hajam csapzottan arcomra tapadt, reflexszerűen szorongtattam táskámat, mintha bárki is el akarná lopni.
Leültem. Testem teljes egészében rázkódott, pedig az idő egész kellemes volt, szélmentes a fáktól. Pólóm és rövidnadrágom csuromvíz. Táskám minimálisan szárazabb, ahogy a nap sütötte, de benne minden elázott. A váltóruhámból kicsavartam a vizet, majd visszapakoltam.
Mi. A. Jó. Büdös. Franc. Én nem erre jelentkeztem! Kikapcsolódásra vágytam, egy kis pihenésre, masszázsra, pasikra és jó kedvre. Sok alvásra. Ágyon! Pihe-puha matracon, illatos párnán, selymes lepedőn. Erre itt ülök egy kibaszott kövön, ami szúrja a seggem!
Vajon a többiek is hasonló gondolatokkal fogadták el a tényt, hogy ideragadtunk? Már ha vannak rajtam kívül más túlélők…
- Te jó ég… - sóhajtottam. Remegésem nem hagyott alább.
Biztos vannak mások is. Ha én, szerencsétlen, túlétem – eddig -, akkor biztos vannak mások is. Bólintottam magamnak.
Ahogy lassanként sikerült megnyugodnom vízcsobogást hallottam meg. Hallgatóztam, majd összeszedve magam arra az irányba indultam. Amikor megpillantottam egy rozoga vízimalmot kicsit feldobódtam. Vízét pásztáztam, hogy mennyire lehet tiszta. Amíg a túlélés szabályain méláztam, leültem egy dúsabb fűcsomóra, hátha erre jár valaki, hogy közölje velem: „Ébredjen kisasszony, ez csak egy buta rémálom, semmi baj nincs! Tessék, használja csak a jakuzzit, vagy menjen, próbálja ki az egyórás relaxáló masszázsunkat. Közben kér egy kis epret csokoládéba mártva?” |
AJÁNLOM AZ OLDALT
