|
Témaindító hozzászólás
|
2017.07.09. 21:59 - |
 |
[20-1]
Szerencsére azért hamar le lett zárva a kényes téma annyival, hogy nincs kamerák előtt szex. Ő döntése, de ha sokáig itt lesznek úgy vélem előbb vagy utóbb biztos használni fogja a szerencsecsomagot, hiába a nagyfokú önmegtartóztatás. Úgy vélem ez normális dolog. Persze érthető az indoka is, hogy miért nem kér belőle. Tűnődve néztem a párost ahogy elhagyják a helyet se szó se beszéd nélkül lelépve. Hát okéé...nálam az illemben ott van az elköszönés, de ám legyen, én se köszöntem el tőlük. Igazából örültem, hogy végre nem kell cipelnem visszafele a nyomorék ládát. Állelújaa!
Útközben természetesen megint rákezdett a vihar cseszem. Ilyen az én formám, dupla elázás mindig jó. Alig vártam, hogy végre hazaessek. Amint beléptem az ajtón, már egyből rángattam is le magamról a tapadó göncöket. Micsoda megkönnyebbülés!
Mára elvégeztem a munkámat így jöhet a megérdemelt pihenés...vagyis inkább kockulás haha! Végén még egy kis filmezést is csapattam majd egy forró fürdő után ki is dőltem aludni.
[SOREN OFF] |
Taylor reakciójára még jobban rámtört a nevetés, gondoltam, hogy hasonlóan fog reagálni. Zsarus jelmez, mi? Bár ha belegondolok, nem nézne ki rosszul benne. De azért ne felejtsük el, hogy mivel ez a valóságshow, mindenhonnan figyelhetnek minket kamerák... tehát igen, jobb nem beengedni őket a túlságosan intim szférámba. Nem vetne jó fényt az otthoni karrieremre.
Soren kijelentésére, miszerint felírja a listára és ha nyer legközelebb akkor benne lesz a ládában, elgondolkodtam. Mondjuk nyilván viccelt, de mi van ha nekem is tudna szerezni 1-2 dolgot? Áhh nem, most ezt még inkább hanyagoljuk. Túlságosan az elején van a műsor és ameddig nem haldoklunk, addig nincs gáz.
Persze világos lett számomra, hogy nem kötelező az óvszert felhasználni, na de mégis, pont most nagyon érdekesen jött ki ez a helyzet. Persze megértem, hogy miért rakták bele a csomagba a készítők. Jobb ha mindenre gondolunk.
Taylor szavaira, miszerint elhasználhatom csak ne rajta, elnevettem magam:
- Kösz, inkább kihagyom. Azért arra a szintre még én sem jutottam el, hogy kamerák előtt szexeljek - csóváltam a fejem. De tényleg, ha tudnám biztosan, hogy vannak olyan helyek, ahol nincsen kamera.. ja, akkor még talán. Legyen már valami jó is ebben a Robinson Crusoe-s játékban is, vagy mi. Hát most így hasonló helyzetbe jutva, nagyon nem irigylem a csávót.
Taylor egyre több arcát kezdte megmutatni, főleg akkor, amikor bocsánatot kért Sorentől. Hát, ez már haladás, és a szememben mindenképp egy jó pont. Bár még mindig nem vagyok biztos abban, hogy nem fog ígyis lenyúlni egy-két dolgot és felszívódni, de a jelenlegi helyzetemben nem sok mindent tehetek ezellen. Ha így lesz, meg ez van, majd igyekszem máskor is nyerni.
- Nos - néztem a lányra - akkor segítenél? - böktem a sebesült lábam felé. Persze magamnak is el tudnám látni, de ha már ilyen nagylelkűen felajánlotta. Legalább lesz alkalmunk beszélgetni. Talán többet tudhatok meg róla, ha már szövetségeztünk. Meg ez a minimum azért, hogy megkapja a nyereményem felét.
- Lassan visszatérhetnénk a számunkra kijelölt helyhez. Bár még csak egyszer jártam ott, és amint láttam nem sokan találtak oda eddig. De legalább fedél lesz a fejünk felett. És ehetünk is valamit nyugodtabb körülmények között.
Én mindenestere felkaptam a ládát és lassan megindultam, hogy eljussak a kunyhómhoz. Annyira nem is nagyon bánom, hogy kicsit más körülmények között kell élnem az otthoni luxushoz képest. Nem mondom, hogy minden vágyam volt ez a fajta változás, de talán még jól is elsülhet a dolog. Csak rajtam múlik, hogy állok hozzá.
*Dante & Taylor a kunyhókhoz* |
Nos úgy tűnik Dante nyerte párbajt, de tudtam már, hogy osztozkodni fognak, hiába ügyeltek rá kínosan, hogy erről egy szót se szóljanak. Én nem ítélek el senkit se a döntése miatt. Mindenki más, nem biztos, hogy valaki csakis önzőségből nem ad a többinek semmit. Előfordulhat, hogy cserekereskedelem miatt fogja használni, esetleg zsarolásképp. Bármi lehetséges itt főleg, hogy a túlélés a lényeg. Sokan az állatok bizonyos fajaitól félnek mint mondjuk a pókok meg a többi, de mindezt én hülyeségnek tartom. Sajnos tudom jól, hogy az ember a legundorítóbb állat a világon. Aki képes a társát hátba szúrni, másokon keresztülgázolni szinte ölni is hajlandó azért, hogy elérhesse a piti célját...már megbocsásson mindenki, de a grizzly is elbújhat emögött.
Miközben kinyitottam a ládát, átnyújtottam készségesen a kulcsot a tulajdonosának aki már nagyban fel is mérte annak tartalmát. Egy ideje vizsgálta a dolgokat és kissé el is gondolkoztam, hogy mégis mi a francért. Kisudokuzza a konzerveket vagy mi a bré?! Ám amint kigondoltam ezt, egyből le is esett, hogy mit szúrt ki. Ó, a faszom. A faszom! Haver, neee...neee...neee...csak ne mond ki könyörgöm. Erre rá is kérdezett.
Ah, baszki.
Erre rátett még egy lapáttal Taylor is. Istenem, hova kerültem? Rendőrszerkó és vibri mi? Visszavágtam azért viccelődve:
- Ha ez minden vágyad, felírom a listára mindegyiket és ha nyersz benne is lesz abban a ládában - na persze. Még mit nem! Egy repjegy vissza esetleg? Sóhajtottam egy picit, majd zavartan végül kifejtettem:
- Úgy gondolom egyértelmű, hogy nem kötelező használni. Sőt! Én jómagam nem is várom el, hogy most itt helyben előttem... - fintorogtam egy kicsit - ...szóval nem! Csak szükség esetére van mindegyik ládában. Biztos lesz aki használni fogja és úgy vannak vele a készítők, hogy inkább használják, csak ne legyen a szigeten baby-boom - még csak az kéne basszus. Valamelyik hülye alfahím egy valag csajt felcsinál és terhesen élje túl az ember. Na persze! A lány rideg megszólalására majdnem felröhögtem. Húpsz, hát ezt bukta a csávó. Szívás, másnak kell betennie a lompost egyelőre ha valamit akar!
Taylor bocsánatkérésén kissé kiégtem bevallom őszintén. Na ez nem mindennapi az fix. Bár tény, hogy a helyzet sem az eleve. Ingattam picit a fejemet és legyintettem:
- Nem gáz. Én örülök, hogy nem bicskával a fejemben végeztem... - még belegondolni is rossz. Kissé meglékelte volna az agyamat basszus és nem éltem volna túl az hótziher. Remélem a többi lakóval nem lesz ennyire vészes a találkozóm. Bár ki tudja, ha csak én melózom és a többi műsorvezető társam veri azt a bizonyost, illetve simogatja a kis borsóját akkor biztos eluralkodik itt az anarchia meg a teljes földi pokol is. Most, hogy belegondolok még nem találkoztam velük, pedig lehet nem ártott volna. Jajj nekem. Gőzöm sincs, hogy akarom-e azt a találkozót. Legfiatalabbként ki leszek nézve eeeh...mindegy, leszarom őket ha emiatt gyökérkedni fognak. |
Egy sort morgolódtam, amikor alul maradtam. Mindegy, elméletileg osztozik velem. Kivételesen jól jártam, de ha köcsög lennék, akkor tuti elvenném tőle az egészet... Mondjuk amikor alszik. Mindegy, egyelőre normális leszek vele. Értelmes fazon és lehet valóban könnyebb lesz, ha elköteleződöm. Brr, a hátamon feláll a szőr, ha arra kell gondolnom, hogy mástól függök.
Soren kinyitotta a ládát, és jó volt végignézni annak tartalmán. Ezaz! Jackpot! Egy ideig mosolyogtam, de rögvest homlokon csaptam magam fatal facepalmet tolva, ahogy Dante a koton témán fennakadt.
- Ezt muszáj volt belerakni? - masszíroztam orrnyergemet. - Következőleg korbács, vibrátor és jelmez is lesz benne? Szóljatok a bossoknak, hogy zsarus jelmezt szeretnék! - használtam a szarkazmus mesés erejét. A szövetségesem persze még tudta tetőzni a helyzetet. - Isten szerelmére, maradj el! Most hagyjuk abba! - morogtam zavartan.
A prűdség távoláll tőlem, viszont mégis csak feszélyezve éreztem magam. Megerőszakolásnak valahogy nem örülnék!
- Felőlem elhasználhatod, de ne rajtam! - jegyeztem meg ridegen és egyúttal határozottan.
Lehet ezen a ponton leesett a műsorvezetőnek, hogy szövetkeztem az ifjú Koton Botonddal. Meh, remek lesz együtt dolgozni vele. Juppé!
Amint lenyugodtak a kedélyek, és senki sem flashelt a gumi meg a szextémán, akkor összekapartam az idegtől szétdurrant agyamat majd jöhetett a vallomásom... Vagy valami ilyesmi.
- Bocs Soren, amiért bicskával neked álltam és utána legszívesebben megfojtottalak volna, netán fejedbe vágtam volna a bicskát, mert kiderült az igazság effekt miatt - toltam le egy huzamban a rizsát. - Szóval bocsánat... - köszörültem meg a torkom. |
Visszatértünk tehát Sorenhez, és kíváncsian vártam az ,,ítéletét''. Végül kijelentette, hogy a csiga tetszik neki jobban, minek következtében szélesen elmosolyodtam. Hát, így kell ezt csinálni. Most elvileg simán megtehetném, hogy lelépek a ládával és itt hagyok csapot papot a csajjal együtt, de nem, ha én egyszer valamit megígértem akkor tartom a szavam. Elvégre ha ő nyert volna, csak megosztotta volna velem ugyanúgy a láda tartalmát, remélhetőleg.
- Az a kék csiga az enyém - jelentettem ki. Még nem akartam most elmondani Sorennek, hogy a tartalmát meg akarom osztani Taylorral, ezért kíváncsian vártam, amint kinyitja és belekukkanthatok a szerzeményembe.
Volt benne kötszer, amivel elláthatjuk a sérülésem, konzervek - amiket kimondottan utálok, de most úgy korog a gyomrom, hogy egy konzerv valóságos lakoma lesz, egy multifunkcionális kés, amely nagyon jól fog majd jönni. Talán én is tudtam volna valami hegyes szerszámféleséget csinálni fából, de azért az mégsem lenne annyira erős.
Aztán amint tovább haladtunk, megakadt valamin a tekintetem. Az az lenne amire gondolok?
Bizony az volt- egy csomag óvszer.
Nem bírtam ki, hogy ne röhögjek fel hangosan. Hát ez nagyon vicces helyzet. Pont Taylorral szövetségeztem, és mi ketten kaptunk egy csomag óvszert. Vicces, vicces.
A lányra pillantottam, még mindig nevetésem közepette, majd Sorenre, aztán így szóltam:
- Hát, ez ugye nem jelenti azt, hogy el is kell használni? Vagy van valami különleges elvárása a műsorvezetőknek velünk szemben? Esetleg ez csak vészhelyzet esetére van? - kérdeztem. Valójában még egy millió kérdésem lett volna, de egyelőre elég volt ennyi. |
Taylor kiakadásán kicsit meglepődtem. Mármint sejtettem, hogy ki fog égni, de arra nem, hogy simán belefejel az intim szférámba és a pólómnál fogva magához rángat. Próbáltam higgadt maradni, de belül kicsit zavarban is voltam. Ráadásul simán halott lennék, ha a csaj tekintetével ölni lehetne. Jesszus!
- Nos igen ez a helyzet... - mégis mi a francot mondhattam volna?! Jajjj csak vicceltem ám? Ahaha, na persze! Kicsit megkönnyebbültem mikor elengedte végre a vizes felsőmet ami már megint újból tapadt hozzám.
Szerencsére Dante még mindig higgadtan állt az egészhez ami végülis jó dolog. Bár normális ember azt hinné, hogy egy kibaszott Buddha ugye. De úgy vélem talán ez a megfelelő hozzáállás a szigeti élethez. Minek idegeskedjen, egyszerűen alkalmazkodni kell. Ha rá van kényszerülve az ember akkor idővel úgyis muszáj neki. A kérdésére ingattam a fejemet mondva:
- Úgy gondolod, hogy a baleset nem megrendezett volt? Maga a jacht úgy volt kialakítva, hogy mindenki túlélhesse minimális sérülésekkel esetleg. Belehalni viszont senki sem halt bele efelől biztosíthatlak - nos igen, minden szigetlakóról van akta amiben a jelentkezési lapja van meg minden szar. Átolvasgattam ezeket, de igazából annyira nem érdekel. Pedig visszaélhetnék ezzel akár most is, hogy mindkettőjüknek tudom a belső félelmeiket.
Tűnődve figyeltem a párost ahogy kutakodnak eleinte külön-külön utakon, majd később ahogy észrevettem a csávó próbált szövetkezni. Vagy esetleg rámászni? Gőzöm sincs, igazából nekem ehhez semmi közöm, báár azt nem mondtam ki hangosan, de a láda bizony tartalmaz pár kotont is. Nos, igen...gondoltak erre is a készítők. Így túl unalmas, bizony kell poresz a népnek, hiszen azzal is el lehet adni a műsort. Úgy tűnik nem elég a túlélés. Mivel szaporulatot meg nem akarnak, így maradt ez a megoldás gondolom. Nem akartam hosszasan erről a témáról gondolkozni, inkább csak vártam türelmesen továbbra is.
Viszonylag sok idő elteltével visszatértek végül, de addig nem unatkoztam, megfigyeltem őket. Eleve amúgyis szeretek külső szemlélő lenni. Mit mondhatnék? Nem vagyok antiszoc, de simán elvagyok magamban is. Viszont ennek a tulajdonságnak köszönhetően talán a kelletténél is jobb emberismerő vagyok úgy gondolom. Halvány mosollyal átvettem a szerzeményeket amiket megforgattam az ujjaim közt:
- Hmm...mindkettő szép ezt aláírom. Viszont a csiga jobban tetszik, főleg a színe miatt - egyik kedvencem a kék, utána a fekete jön. Kérdően felvontam a szemöldökömet:
- Kié volt? Mert akkor övé a láda - fel is álltam közben, hogy kinyissam a hozzá tartozó kulccsal. |
Végighallgattam figyelmesen Dante szavait, és helyeslően bólogattam. Ezt a felfogást osztottam. Talán ezért igyekszem annyira, hogy minden jóval el tudjam magam látni. Nélkülözni ugyan nélkülözök, de legalább nem annyira, mint a többiek. Hogy miért? Haha, elmondtam a titkomat régebben.
Ezzel kapcsolatban nem fűztem semmi érdemlegeset hozzá. Nemsokára jött a mentegetőzése, hogy nem minden férfi ilyen meg olyan. Öcsém, ezt nem hiszem el! Ha csaj lett volna, akkor is kibökném. Nehogy már barinőjének gondoljon!
- Elárultad magad! - húztam az agyát. - Nyugiii, nem gond... - ekkor következett nála a "majd"-dal kezdődő mondata. Mi a...? Ez a szünet nem igazán tetszett. - Oké - motyogtam zavartan, és inkább a kagylókkal foglalkoztam.
Lehet furán viselkedtem... Tuti, hogy furán viselkedtem, de ennek mind oka van. Ez egyértelmű! Külső szemmel nevetséges, hogy itt húzgálok egy fadarabbal vonalakat egy pasi előtt, viszont farkastörvények uralkodnak. Én jelenleg mindenhol szabtam egy határt magamnak. Ez most ugyancsak így volt!
- Menjünk! - álltam fel, amikor ő is mondta, hogy szép darabot találtam. - Jah, igen, a kagyló keresgélés lesz az új hobbim! - ironizáltam. - Öregkoromra egy cseszett kagyló kereskedésem lesz és abból fogok meggazdagodni! - forgattam meg szememet a végére.
Sorenhez lépve mindketten felmutattuk, amit találtunk. Ha kellett, akkor kezébe adtam, és felőlem nagyítóval nézegethette, hogy megállapítsa végre kinyert.
- Nos? - libbentettem hátra szarrá ázott hajamat, ami eddig arcomba lógott. |
Mikor rákérdezett arram hogy talán tévedne-e, védekezően magam elé emeltem a kezeimet és így szóltam:
- Én ezt egy szóval sem mondtam. De ha annyira közel lehet a halál, akkor legalább próbáljuk meg a legjobbat kihozni ebből a szaros helyzetből - nevettem halkan.
Ezután azt mondta, hogy ha megkapjuk a ládát, akkor ellátja a sérülésem. Nahát, ez aranyos! Talán mégsem olyan hisztis kis szipirtyó, mint amilyennek az elején tűnt. De nem ám. Talán még jó móka is lesz vele ,,közösködni''. Na de ne ugorjunk ilyen hamar a mély vízbe - haha, milyen jó kis helyzethez illő poén.
Majdbfolytatta is azzal, hogy ne kombináljak.
- Hé, azért mert csávó vagyok még nem jelenti azt, hogy egy perverz állat is - nevettem el magam a mondat végére. Majd... - megtudod te magad, folytattam volna de aztán épp idő előtt haraptam el a mondatot. Na még csak az kéne, hogy ilyeneket mondjak ebben a szituációban - meglátod, hogy nem mindenki egyforma. És amit mondtam, nos hát kizárólag csak a túlélés érdekében. Áll az alku? - néztem rá.
Jó, mint mindenki más is, mindegy milyen szar a helyzet, egy jó szex javít rajta, de ez talán most éppen nem az a helyzet. Nem állt szándékomban megfektetni a lányt, bár most így jobban megnézve elég jó bőr... De azt hiszem jelen esetben a biztonság és az, hogy túléljük ezt a szarságot sokkal fontosabb.
Miután tetszett neki a talált csigám, ő is keresgélni kezdett és hamarosan talált is egyet. Arra viszont felkapta a fejét, amikor közelebb léptem hozzá és meghúzott egy vonalat, ahol én hirtelen meg is álltam.
- Hát ahogy tetszik - vontam vállat, amjd halkan kuncogtam magamban. Viccesnek találtam azt, hogy mennyire védekezik, de talán az ő helyében én is ezt tenném. Elvégre tökre lehetnék egy perverz pszichopata is.
- Tényleg szép - bólintottam a kagylóra, majd visszanéztem a műsorvezető srácra aki még mindig ott állt. - Szerintem ez a kettő elég is lesz, elvégre tök mindegy melyikünk nyer, nem igaz? Hacsak nem jön be neked a kagylókeresgélés, akkor nem szóltam semmit. |
- A halál jelenesetben szintén így következik be. Rosszkor voltam rossz helyen... - fontam össze mellem alatt karjaimat. - Talán tévednék? - szerintem nem, de felesleges ezen vitázni. - Ha megkapjuk a ládát ellátom a sérülésed - kis hatásszünet után folytattam: - Kérlek ne kombinálj! Azért kezellek le, mert ha már egy csapatban vagyunk ne legyél kolonc, ha úgy van... Meggondolom téged is zavar, hogy le vagy sérülve - megrántottam vállamat újfent hanyagul.
A félmosolyt látva arcán hülyén néztem rá, főleg, amikor vigyorgásba kezdett. Aha, bennem kihívást lát vagy mi? Oké, ha rám mer mozdulni kiherélem. Egyelőre mindennel szeretnék foglalkozni csak kiéhezett pasikkal nem! A kapcsolat témát meg ne feszegessük szerintem. Pfft, egy lakatlan szigeten mi sem lenne jobb, mint szerelembe esni és összejönni valakivel, aki lehet másnap már cicavacsi lesz. Bizalomgerjesztő!
- Rendben. Szavadon foglak! - engedtem meg magamnak is egy félmosolyt.
A keresgélés közben beszélgettünk holmi tervekről. A búvárkodással tényleg semmi gond nem lett volna, ha valamelyikünk értene hozzá... Vagy lehet a pali ért, de ő sérült. Patthelyzet ötlet terén... Szóval maradtunk az eredetinél.
- Az valóban szép! - hümmögtem, amikor felmutatta a csigaházat. - Remélem igazad van, és van néhány ahhoz a csigaházhoz hasonló darab - dünnyögtem orrom alatt.
Hallgattam a férfira, és közelebb merészkedtem a vízhez. Szánalom, amit művelek. Itt pucsítok két pali előtt vizes ruhában, és kibaszott kagylókat keresek. Mikor fogok lenyugodni? Francba!
Éppen felvettem egy nekem tetsző kagylót, sőt... Gyönyörű volt. Legalábbis szerintem, khm... Amikor közelebb jött hozzám Dante. Elővettem egy botot, és meghúztam a vonalat hirtelenjében.
- Nono! Te ott, én itt! - szemezhetett szúrós tekintetemmel. - Intimszférám háborítatlan marad! - nehogy itt felszedjen. A mosolya meg a vigyora tipikus bugyirohasztó effekt. Tartottam tőle, ezt aláírom! - Ez amúgy, hogy tetszik? - mutattam fel végül szerzeményem. |
Felvontam a szemöldököm, amint megjegyezte, hogy a lábamat elnézve én vagyok a sebezhetőbb.
- Csak rosszkor voltam rossz helyen és szerencsétlenül estem - mondtam. Na nehogymár azt higgye, hogy valami kis nyámnyila szerencsétlen vagyok, akkor az egész összedolgozás dolog nem érne semmit. - Tudod mit, ha bármiben is úgy érzed, hogy a terhedre vagyok vagy visszatartalak, akkor akármikor felbonthatod a szövetséget, de szerintem erre nem fogok okot adni - dobtam felé egy félmosolyt, majd szélesebb vigyorra húztam a szám, azon szavait hallván, miszerint normálisnak tűnök. Úgy ám, és ez bizony csak a kezdet, vajon mi másnak fogok még tűnni számodra? - gondolkodtam magamban.
Azon gondolatomat megerősítette, miszerint a búvárkodás nem az erőssége, de nagyon tartanom kellett magam, hogy ne ugorjak rögtön a vízbe arra a kijelentésre, hogy hanyagoljuk a dolgot a lábam miatt.
- Talán igazad van - bólintottam nyugodtan, és inkább én is lehajoltam keresgélni. - Ha szerencsénk van, akkor a viharnak köszönhetően a parton is akad egy pár szép darab.
Lassan lépkedtem tovább, majd tekintetem megakadt egy érdekes kék csigán, amit fel is kaptam, majd a lány felé fordultam.
- Ezt szerintem berakhatjuk. - mutattam meg neki az egész különleges darabot. - Lehet még találunk ehhez hasonlókat, keresgélj minél közelebb a vízhez.
Ezután még közelebb mentem hozzá és így szóltam: - Elvégre biztosan jól jönne neked is egy rendes kés, nem? Ha jól értettem az is van a csomagban. |
Úgy festett vette az adást az ipse. A magyarázkodását elhallgatva és mosolyával szemezve megrándult picit a szám. Bízzak benne? Milyen vicces pasas, nem? Viszont hiába akarta hallani, hogy bízom benne, ha egyszerűen képtelennek éreztem ennek kibökését.
- Nem kuksoltam a kunyhóban, és a koncepciót tekintve szerintem te vagy az, aki sebezhetőbb - utaltam a lábára. - Lehet a végén nekem lesz nyűg, ha szövetséget kötök veled - rántottam meg a vállam. - Bátor dolog, hogy feldobtad legyünk csapat. Eddig egy nagy mákod van, hogy normális tag tűnsz... - fűztem hozzá mondandómhoz. Ezzel kell most megelégednie!
Bólintottam aprót a zárómondatára. Meghagytam, hogy övé legyen az utolsó szó. Miután ezt kitárgyaltuk félszemmel rásandítottam Sorenre, aki továbbra is várakozott. Lehet a feladat végén bocsánatotkérek tőle. Jogos volt, amit Dante mondott, hogy ő semmit sem tehet az egészről.
Unott pofával fürkésztem a homokot, miközben "tervemről" számoltam be. Legnagyobb meglepetésemre érdekes ötlettel hozakodott elő a férfi. Kikerekedett szemem. Én meg a búvárkodás? Örülök, ha tudok úszni!
- Nos, nem az erősségem - köszörültem meg a torkom zavartan. - Neked meg a lábad sérült, szóval hanyagoljuk ezt az akciót - sóhajtottam fel lemondóan.
Ha nekem elkezd itt macsó hímet játszani, akkor kupán vágom az első kővel, amit találok. Nincs kedvem egy vízbe fulladást végignézni! Oké, hogy rideg szerencsétlenség volnék, de más halálát sosem kívántam! Eltűnődve a szitun... Borzasztó lesz közösködni ezzel a fickóval, de egyelőre vagy elhitettem vele, hogy bízhat bennem és elveszem a cuccait, esetleg valóban meggyőz és megmaradhat a mi kis spontán "csapatunk". |
Végül a lány belement a dologba, de hangot adott annak, hogy nem bízik bennem blabla, hát persze, mit is gondoltam? Talán ha most még nem is, de majd fog. Én aztán kibírnám egyedül is, de azért jól jön egy "társ", akinek nem az a legfőbb célja, hogy kicsináljon. Főleg, ha olyan csinos, mint Taylor.
- Nekem sem jön be ez a helyzet, gondolhatod. De ha együtt akarunk működni, akkor a bizalom alap dolog. Gondolj csak bele, miért járhatnál rosszabbul, mintha egyedül kuksolnál a kunyhódban néha-néha kikecmeregve és élelem után kutatva? - tettem ölbe a kezeimet és továbbra is mosolyogtam. Igazából tök nyugodt voltam, próbáltam nyugtató hatással lenni Taylorra is.
- Ha már így kicsesztek velünk, próbáljuk meg a legjobbat kihozni a dologból - Miután feljött az ötlettel, hogy keressünk többet, utána válasszuk ki a két legszebbet, bólintottam. - Jó ötlet, viszont azt meg kell jegyeznem, hogy a legszebb kagylók nem a parton vannak, hanem - böktem fejemmel az óceán felé - odabent. A víz alatt. A nagyobb darabokat nem sodorja ki a víz. - Közelebb léptem hozzá, és egyenesen a szemébe néztem.
- Talán tudsz búvárkodni? - mosolyodtam el. Nem mondtam, hogy, mert én igen, kíváncsi voltam a válaszára, mielőtt elmondom neki, hogy az egyik kedvenc hobbijaim egyike. Ha neki kedve van ilyen viharban a víz alá bukni, hát csak rajta, én nem fogok az útjába állni. |
Nem értettem, hogy ez a hapsi, hogy tudja magát ennyire kontrollálni. Mintha valami shaolin szerzetes lett volna basszus. Bezzeg én meg itt pattogtam. Sajnos én heves voltam egész eddigi életemben. Általában közönyös, rideg a személyem, de ha felforr az agyvizem, akkor ott nekem végem! Ez most sem volt másképp!
Ettől függetlenül én nem kértem tőle bocsánatot egyelőre. Túlságosan feldúlt voltam. Lehet visszaváltottam rezzenéstelen arcra, de belül még fortyogtam.
Csendben, ám mégis magamban átkozódva nézegettem a kagylókat. Elegem volt ebből! Haza akartam menni! Oké, hogy külsőleg extravagáns vagyok, és a parkour extrémnek nevezhető, viszont ez a szituáció nekem már rég sok(k)!!!
Ekkor megéreztem, hogy valaki megragadja a karomat. Szikrákat szóró tekintettel néztem rá túlélő társamra. Közösködjek vele? Nem is ismerem! Hitetlenül ingattam a fejem, amikor beszámolt tervéről. Maximum kihasználom... Meglátom mennyire jövök ki vele. Eddig "társaim" barmok voltak. Csupán a cuccokért voltam velük, és sok jó dolgot találtak. Például ezt a bicskát. Hogy honnan szerezték? Nem akarok belegondolni, hgoy melyik hullát fosztották ki!
- Legyen - adtam meg magam. - Viszont ne hidd, hogy megbízom benned! Figyelni foglak! - jelentettem ki ridegen.
Kisebb sóhajtás hagyta el végül ezek után ajkamat, és neki kezdtem újból a keresgélésnek. Csicska lettem! A média csicskája, te jóságos ég!
- Szedjünk össze többet, és úgy válasszuk ki a két legszebbet - jegyeztem meg eltűnődve. - Esetleg neked más elgondolásod van? - vettem kezem ügyébe közben egy kagylót, amit eldobtam a fenébe. Egyszerű, sima kagyló volt... És ez némi feszkó levezetés volt. Bár korántsem éreztem magam tőle jobban! |
Tátva maradt a szám és hirtelen köpni-nyelni nem tudtam,amikor a srác bemutatkozott, és kijelentette, hogy ő a műsorvezető, márpedig ez itt az igazi valóságshow.
- Mi a franc? - néztem rá és nem tudtam, hogy örüljek-e ennek, vagy ne. Elvégre imádom az ilyesféle kalandokat, de elvégre ez mégiscsak eléggé druva. - Ki találta ki ezt a faszságot? És ha meghaltunk volna? Sőt, ha meghalt valaki? Miből gondoljátok, hogy mindenki túlélte a hajótörést, hm? Az ő életükért ki fog fizetni? - néztem rá felvont szemöldökkel, de mindezek ellenére higgadtan beszéltem. Az idők során megtanultam kontrolálni magam és rendesen kezelni a problémákat. Ha elkezdenék őrjöngeni, azzal nem segítenék egy csöppet sem a helyzeten.
A lány enyhén szólva kiborult, de teljesen meg tudtam érteni. Nem erre jelentkeztünk. De aztán belegondolva az egész helyzetbe, nem olyan szar ez. Meg kell szokni, nem beszélve arról, hogy bizony ezen az istenverte szigeten egyetlen napig sem lesz nyugtunk.
- Na jó - fújtam ki a levegőt. - Oké, bocs, ez nyilván nem a te hibád, Soren. - fordultam a srác felé. - De akkoris rohadtul abszurd ez az egész helyzet.
Végül a lány is kissé megnyugodott és be is mutatkozott. Felém nyújtotta a kezét, melyet enyhén megszorítottam és rá mosolyogtam, majd beszélni kezdtem.
- Szóval aki szebb kagylót talál azé a csomag? - nevettem el magam. Hülye helyzet, de adhatott volna valami nehezebb feladatot is, szóval annyira nem bántam.
Feltápászkodtam a földről.
- Akkor hát menjünk kagylót szedni - nevettem még mindig, majd elindultam kicsit bicegve és aztán hirtelen egy másik dolog jutott az eszembe. A lány után mentem, majd óvatosan megragadtam a karját hátulról és így szóltam, halkan, hogy csak mi halljuk:
- Figyelj, tudom, hogy gáz helyzet meg minden, én sem erre számítottam - fújtam ki a levegőt. - De mi lenne ha összedolgoznánk? Tudod, értek egy-két dologhoz, nagyon sokat túráztam már és ha hajlandó vagy együtt működni, akkor segíthetnénk egymást egy darabig, aztán meglátjuk mi lesz. Ha megkapod a csomagot, megoszthatnéd velem a tartalmát, ha pedig az enyém lesz akkor fordítva. Mit szólsz?
Elmosolyodtam, hogy kicsit barátságosabbnak tűnjek, nem tudtam, hogy fog reagálni, de végülis egy próbát megér. Egy lánynak egyedül a vadonban nem mondom, hogy egyszerű lenne túlélni.
Még nekem sem könnyű, pedig már kipróbáltam jópár életveszélyes dolgot. |
- Ki tudja, hogy nem-e vagy valami betegállat! - bár jelenleg kettőnket elnézve én voltam az igazán beteg és állat. - Hm... - csuktam vissza a bicskámat, és hunyorogva néztem őt még mindig.
Ekkor felkaptama fejemet. Mégis ki a franc..?! Még egy túlélő? Komolyan? Ez a láda az enyém lesz! El lehet húzni! Mindegy, ha nagyon muszáj leütöm őket. Biztos, hogy nem fogom engedni, hogy pár hím lenyomjon. Nem véletlenül éltem eddig túl még, ha mocskos módszerek által.
Hülyének néztem a palit, aki könnyedén bemutatkozott. Esetleg teadélután nem lesz? Úgy néz ki egyedül csak nekem vannak fenntartásaim!
Nem sokkal később a pápaszemes is beszélni kezdett. Végképp kirajzolódott arcomra az értetlenkedés, amikor benyögte, hogy műsorvezető.
- Parancsolsz? - végén kajak megfojtok valakit. - Szóval azt akarod mondani, hogy ez... - tártam szét a karjaimat, majd folytattam: - ...ez a valóságshow? - emeltem meg egyik szemöldökömet, és később fejemet fogtam meg.
Most nem tudtam, hogy sírjak vagy ne vessek, netán valakibe beleállítsam a bicskámat. Erre benyögte a feladatot. Itt durrant el az agyam! Végül dühtől tajtékozva neki mentem a srácnak. Megragadtam a felsőjének a nyakát és tekintetemmel konkrétan ölni lettem volna képes.
- Kurvára nem erre jelentkeztem! Itt kell rohadni a semmi közepén és nélkülözni kell... Te pedig benyögsz holmi faszságot és elvárod, hogy ugráljunk mint egy kikúrt csicska?! - fakadtam ki.
Röhejes volt a helyzet. A pali magasabb volt tőlem, és csak lehúzni tudtam. Jézusom! Ilyenkor jövök rá mennyire kistermetű vagyok!
- Ezt nem hiszem el... - engedtem el felsőjének a nyakát, majd a földön ülő pasasra pillantottam.
Rájöttem, hogy végül a barátnőmet fogom megfejelgetni, ha ki jutok innét élve. Felsóhajtottam. A sérültnek tűnt pasi felé nyújtottam a kezem, és felhúztam magam mellé.
- Taylor Seavers - morgolódva mutatkoztam be jelenlegi társamnak és a műsorvezetőnek.
Kénytelen voltam rendezni vonásaim. Hátat fordítottam nekik, és kussban elkezdtem kagylókat keresgélni. Morbid dedó! Szánalom! |
Nem sokáig tűnődtem, hiszen valahonnan a közelből már rám is rontott egy csaj. Te jó ég, mi a fasz? Nem is láttam közeledni, szóval valószínűleg itt lehetett a roncsban. Jó oké mindegy, nem akadok fenn ezen. Legalább végre van valaki akivel összefutottam. Ám a hirtelen jött örömöm hamar el is villant, mikor előrántott egy bicskát és kérdőre vont, hogy mégis ki vagyok. Oké...honnan a jó büdös francból szerzett ilyet úgy mégis?! Tudtommal csak tőlünk lehet ilyeneket szerválni. Ó, basszus. Próbáltam higgadt maradni, elvégre csak nem ront nekem, de azért kérdően felvontam a szemöldökömet:
- Nem bántasz, de egy bicska van a kezedben? - kérdőjeleztem meg a mondatát úgy vélem teljesen jogosan - Én nem foglak bántani az biztos - emeltem fel megadóan a kezeimet és közben feltettem a szemüvegemet is, hogy alaposan megnézzem magamnak a csajt. Megköszörültem a torkomat és már szóra is nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak, mikor jött egy újabb túlélő. Hm, nem is rossz! Úgy tűnik ez a szerencsenapom. Elhallgatva a pasit vicces volt a kettejük közti különbség. Míg ő tök rendesen megkérdezte, hogy osztozkodnák-e vele a ládám tartalmán, addig a másik szerintem simán le is ütött volna, hogy megszerezze azt. Sóhajtottam egy picit és végül megszólaltam:
- Soren Vester vagyok és... - na most jön a fekete leves és lehet ebben a pillanatban leszek kinyírva - ...én vagyok az egyik műsorvezető. Ez a láda amin csücsülök a valóságshow egyik fontos eleme. El kell végeznetek feladatokat amiket adunk és különböző dolgok vannak benne. Ebben például van egy csomó konzerv, kötszer és rendes kés is - ingattam a fejemet.
Nem sok időt hagytam nekik a gondolkozásra, inkább a feladatukon tűnődtem, hogy mégis mi legyen:
- Keressetek nekem egy szép kagylót vagy csigát vagy akármit ezen a parton. Amelyikőtöké jobban tetszik azé lesz a láda. A tulajdonosnak pedig saját döntése már onnantól, hogy akar-e rajta osztozkodni vagy sem - vontam meg a vállamat. |
Még mindig nehezen tudtam felfogni, hogy egyik pillanatban egy luxushajón iszogattam a Föld legjobb whisky-jét, a másikban pedig már azt vettem észre, hogy süllyed a hajó. A kikapcsolásnak indult kis ,,nyaralásom'' szó szerint a vízbe fullott. Bár az első gondolatom mégsem az volt, hogy bepánikoljak, sőt. Inkább úgy gondoltam, hogy klassz ez az egész. Távol az otthonomtól, a pompától, pénz és kellékek nélkül végül a jó búvár- és úszóképességemnek köszönhetően - melyeket az évek során többször gyakoroltam - egy közeli szigeten kötöttem ki. Komolyan olyan volt az egész, mintha a Titanic forgatásán lennék, csak éppen ott nem volt sziget a közelben és a víz is jéghideg volt, ami itt szerencsére nem következett be.
Klassz!
Láttam, hogy voltak mások is akik próbáltak a partra jutni, fogalmam sincs, hogy hányan élték túl, mivel elég nagy vihar is volt, ezért gyorsan elmentem menedéket találni, hogy nehogy belém csapjon egy villám. Aztán úgy, csurom vizesen elbóbiskoltam, és lám, most felébredtem de az eső még mindig kibaszottul zuhog. Nekem nincs bajom az esővel de igazán elállhatna már.
Végül úgy döntöttem, hogy elindulok körül nézni, elvégre ha ilyen vizes vagyok már úgyis tök mindegy. Nehezen álltam fel, ugyanis eléggé beütöttem magam, ahogyan a hajóról a vízbe zuhantam, így sajgott mindenem.
Sziszegve, apró és szaggatott mozdulatokkal feltápászkodtam és kicsit bicegve elindultam a part felé. Még körül sem tudtam nézni, hogy mi ez a hely, mikor megpillantottam egy hajóroncsot, és mellette ahogyan közeledtem, két emberi alakot véltem felfedezni.
Szemeim tágra nyíltak, lépteim felgyorsultak, majd integetni kezdtem és kiabálni.
- Hé! - szóltam torkaszakadtamból. - Végre más túlélők! - majd lelassítottam amint egyre közelebb értem a sráchoz, aki korántsem tűnt annyira rongyosnak, mint én. - Hűha, amint látom te azért rendesen egybemaradtál.
Tekintetem aztán a fiatal lányra vetődött, aki már hozzám hasonlóan rongyosan nézett ki. Nem tudtam mi mást szólhatnék, a rohanásban pedig begörcsölt az amúgyis fájó lábam, így levetettem magam a homokba és úgy néztem tovább a két alakot.
A lány feldúltnak tűnt, bár hasonló szituációban ki ne lenne az? Viszont a srác szokatlanul nyugodt volt, és egy láda is volt nála.
- Azok a cuccaid, amiket sikerült megmentened? Talán megosztanád velünk? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Amúgy Dante vagyok - köszörültem meg a torkom, és egy apró mosolyt erőltettem. |
Szopáááás! Ez jellemezte az életemet, ahogy kikötöttem erre a nyamvadt szigetre. Fortuna mellém állhatott, hisz túléltem a süllyedést, ám ami ezek után következett! Kellett sodródnom az árral! Ha az még nem elég, hogy majdnem kipurcantam, akkor a sok dögről ne is beszéljünk. A kígyók és rágcsálók tömkelege van itt. Alap volt, hogy először egy kígyóval kellett szemeznem. Azt hittem menten sírva fakadok. Akkora anakondát, kobrát vagy franc se tudja mit eddig biztos, hogy nem láttam. De nagy volt... Nagyon nagy.. Pfuj!
Mivel általában hozzám hasonló gyökerektől lopdostam az élelemtől kezdve mindent, így ma sem volt ez másképp! Muszáj voltam gyűjtögetni és lopni. Voltam annyira talpraesett, hogy életben tartsam magam, bár nem tudom minek. Lehet valami ösztönös dolog az egész.. Szimplán az élni akarás hajtott!
A nagy zivatar ellenére elindultam. Most kivételesen a partnál nézelődtem, hogy hátha találok valami értelmes cuccot. Bármit megadtam volna, hogy kijussak innét!
Lemondó sóhajtások közepette kapirgáltam a homokba, mint egy nem normális barom, amikor kiszúrtam egy alakot. Megbújtam a hajóroncs mögött, és meglepetten néztem rá a csávóra. Az öltözéke rendezett volt - az elázástól eltekintve -, és az a láda igencsak felkeltette az érdeklődésemet.
Lehet kissé animális szintre süllyedtem, de jelenesetben pont, hogy nem érdekelt. Kikukucskáltam a hajó mögül majd előjöttem.
- Ki vagy? - első kérdésem, és előrántottam bicskámat, amit egy pár idiótától fújtam meg. - Mi van a ládában? - biccentettem a fejemmel a láda felé.
Rossz előérzetem volt. Valamiért nem tetszett ez az alak... Vagy csupán a szituáció? Mindenesetre felkészültem mindenre.
- Nem bántalak, ha őszintén válaszolsz és nem támadsz rám! - engedtem lejjebb védelmem, és összeszűkült szemekkel mértem fel jobban a palikát külsőleg. Lenne itt talán civilizált élet valahol? Tény, hogy hatalmas a sziget... |
Jó ideje már, hogy a szigeten dekkoltam de eddig még nem futottam össze túlélőkkel, pedig mindig vittem magammal ládát. Basszus, nem hiszem el, hogy ilyen nagy ez a hely. Szinte képtelenség, hogy mindig elkerülöm az embereket. Úgy döntöttem, hogy a mai nap folyamán újból szerencsét próbálok egy újabb ládával, így fogtam magam és kis összekészülődés után neki is vágtam az útnak.
Persze ilyen az én szerencsém, útközben eleredt az eső és szarrá áztam percek alatt. Hát ez csodálatos! Mégis a legborzalmasabb az egészben az, hogy közben ugyanolyan dögmeleg maradt az idő. Mire leértem a hajóroncshoz már teljesen pipa voltam. Most már nagyon remélem, hogy összefutok legalább egy taggal. Mérgesen letottyantam a ládára és vártam a rozsdás hajó közelében.
Maradtak egyáltalán túlélők? Biztosan, hiszen láttam párat a kamerákon keresztül. Akkor mégis a francért nem futottam össze eddig eggyel sem?! Időközben egy kicsit elállt az eső is, így csavartam ki a ruháimból a vizet és a szemüvegemet hagytam száradni. Szerencsére az eső sosem volt gáz ezeknek a lencséknek mert vízlepergető cucc van, meg az ütéseket is bírja. Köztudott tény ugye, hogy nem a keret a legdrágább, hanem a lencse.
Szóval türelmesen vártam hátha most esetleg a szerencse mellém áll és erre téved valaki. Bár nem sokáig leszek lent, hiszen ki tudja mikor tör ki egy újabb talán még nagyobb vihar. Tűnődve felnéztem az égre és kicsit elgondolkoztam miközben a szemüvegemet a száránál fogva pörgettem. Nem találkoztam még igazából a többi műsorvezetővel...vajon milyenek? Biztos jó döntés volt, hogy ide jöttem? Igazából már tökmindegy, hiszen itt vagyok nemde?! Nem mostanában fogok innen elszabadulni, szóval bele kell törődnöm a helyzetembe. |
|
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
